A semmi erotikája

november 17, 2011, logosz » | Neked jó volt?

Vannak esetek, amikor nem egy testre, nem egy érintésre, nem egy pillantásra izgulsz fel. Nem is az intellektus vonz, még csak a személy sem fontos. Az indít be, hogy nem történik semmi. Történhetne, de a legelső mozdulatra eltűnne a vágy, amely mozdulatlanságodban majd szétfeszíti az izmaid.

Fekszel, önmagadra erőltetett tehetetlenségben, agyadat a láz, csípőd belsejét az elképzelt férfi mozgatja. Karnyújtásnyira a test, amely előidézte, de csak véletlen, hogy ő van ott, még a neme is alig számít. A tiltás is közrejátszik, de végig tudod, hogy egy pillanatra sem (jó, talán egyetlen, nagyon röpke és nagyon titkos pillanatra) rúgod fel a rendet. Bármit is tennél, már nemcsak rólad szólna többé. Csak fekszel és önmagaddal szeretkezel anélkül, hogy magadhoz érnél, és nem akarod, hogy ezt a végletekig önző erotikát elvegye tőled egy meggondolatlan simogatás.

Irodalmárok sora említette már a szerelembe való beleszerelmesedést, a szerelmet, mint eszmét – de hol írnak a vágy által előidézett vágyról? Hogy készüljön fel az ember lánya a levegőtlenségre, az ujjbegyfájdító, szex nélküli szexakarásra? Honnan tudja, hogy jól cselekszik, amikor egyetlen csókot sem követel, de nem valamiféle plátói szerelem, hanem a lehető legmocskosabb fantáziák miatt?

Nem is tudod, percekig tartott-e vagy egész éjjel. Még ébren voltál, amikor azt a nagyon pici szentségtörést elkövetted, de a rádnehezedő testetlen, tiszta erotika lassan egybefolyt az álommal. Hogy mégis valóság volt, biztosan tudhattad, amikor nappal, csevegés közben, minden ok nélkül ugyanaz az érzés hasított a lábad közé.

Türkiz mámor

október 31, 2011, sophie » | 2 megjegyzés »

Drapp kesztyű takarta a kezét, combjait szorosan egymáshoz szorította, miközben zavartan magára gombolta a kabátját. Nem a hideg ellen védekezett, úgy érezte, minden tekintet a kölcsön vett vízióját fürkészi.

Feszengett.

Régebben is kölcsön vett dolgokat, egy-egy mondatot, gondolatot, gesztust, egyszer még egy kézírást is, de azokat szerette megmutatni a világnak.

De ez más volt.

Mellkasát megbénította a légszomj és a kávézó telített levegője. Ügyetlenül nyakára húzta a kendőt,  mielőtt szájához emelte volna a csészét. Becsukta a szemét, hogy a torkát végigszántó fekete keserűség megidézhesse a napok óta tartó delíriumos állapotot.

A szavakból teremtett képiség erősebb volt mint valaha. Ujjai a billentyűk helyett az asztalt markolták. Ajkán elindult egy kéjes mosoly, és lefejtette kezéről a kesztyűt. Türkizkék körmei belehasítottak a térbe. Hosszan ívelt nyakát lecsupaszította a mámor. Akarta a tekintetek sokaságát. Kitágult pupillái a vadászt  keresték. Vágyta, hogy becserkésszék.

teljes bejegyzés >

Viszontlátás

szeptember 23, 2011, Ett » | 1 megjegyzés »

Találkoztunk. Hosszú idő óta nem tódult már az orromba a teste utánozhatatlan illata. Megölelt, felemelt és körbeforgatott. Újra érezhettem a karjai erejét, beletúrhattam a vékonyszálú selyemhajába. Legszívesebben, már ott, az állomáson, mindenki előtt letepertem volna. Lágyan lehelt csókot a nyakamra és a testem minden porcikája beleborzongott a viszontlátás testi-lelki örömeibe. Már útközben is csak bámulni tudtam rá, hiszen olyan rég nem láttam. A nyakán a pihék ágaskodtak, jól láttam őket a reggel első napsugarainak fényében. A keze a kormányt szorította és figyelte az utat. Nem tudtam mit mondani csak néztem az ujjait, a szemeit, az ajkait, a haját, amit láthattam belőle és a testéből. Ami nem a teste, az velem volt eddig is: tudtam a gondolatokról, amelyek a legtöbbet foglalkoztatják, az érzéseiről, a problémáiról.

teljes bejegyzés >

Nők és pozíciófétis: gimme a break

június 16, 2011, logosz » | 7 megjegyzés »

Nem értek a feminizmus elméletéhez, csak két-három alapkönyvet olvastam, azokat is helyenként átlósan. A mindennapi feminizmushoz sem igazán, bár azzal óhatatlanul, gyakran találkozom, és könnyebben magamévá teszem a „konkrét problémára konkrét megoldást kérünk”– típusú hozzáállást. A radikális feminizmus mint ideológia pont olyan távol áll tőlem, mint a szélsőjobb, az anarchia vagy bármilyen szélsőség, egyáltalán bármilyen ideológia. Ha a feminizmus a női egyenjogúságról szól, feminista vagyok, de ha a női felsőbbrendűségről és a férfinem demonizálásáról, akkor gimme a break.

De nem irányzatokról akarok itt vitatkozni, hanem egy olyan témáról, amellyel elismert és wannabe feministák egyaránt foglalkoznak. Nem tudom, hányan írták le összesen azt, hogy a nőnek felül a legjobb, ha ő irányít, de pont elégszer láttam ahhoz, hogy felbosszantson. A nő ne legyen passzív, legyen aktív kezdeményező, vegye kézbe az irányítást, hiszen ha ő diktálja a ritmust, akkor biztosan jó lesz neki.

Ha valaki a fentieket önmagáról mondja, készséggel elhiszem neki. Hiszen ő tudja. A baj ott kezdődik, amikor nekem akarják elmagyarázni, hogy nekem így lesz a legjobb. Hát kösz, nem.

teljes bejegyzés >

Re: Szex a képernyőn minekvan? - apró kitérővel

április 16, 2011, romai » | Neked jó volt?

1.

számomra (és úgy sejtem: általában mindenki számára) ha mozgóképről beszélünk: három valóságot különböztethetünk meg.

az egyik az, amelyben én, a néző ülök és nézem a képernyőt. ennek a valóságnak jobbára nagyon kevés köze van a másik kettőhöz, hiszen a másik kettő nélkülem is, az én nézői valóságom nélkül is létezik. ebben a valóság-dimenzióban söröket lehet nyitni, ropis tasakokat zörgetni, böffenteni, élcelődni, figyelni avagy nem figyelni a filmre, mert, mint fentebb említettem: ez a valóság-dimenzió és a másik kettő valóság-dimenzió egymással párhuzamosan is “elvan”, “el tud lenni”.

a másik a filmbéli valóság. itt azt a dimenziót értem, ami a vásznon a valóságot képezi. ha tetszik: hasonlatos egy festmény, egy fotó világához. ahhoz, hogy egyáltalán alkotás-szemlélő-féle dialógus kialakulhasson: a szemlélőnek el kell fogadnia az alkotás belső, a szemlélő valóságától általában eltérő valóságot. enélkül az elfogadás-megnyílás nélkül nem sülhet ki az egészből más, csak kényelmetlen fészkelődés és unatkozás a vászon-a képernyő előtt. persze ha az ember csak a licis szimpátiáját szeretné “közelebbről megismerni”, akkor épp jó ez így, épp elégséges

teljes bejegyzés >

Szex a képernyőn minekvan?

április 9, 2011, logosz » | 10 megjegyzés »

Ha a nőt tárgyként használják, az a baj, ha a férfit kihagyják, az a baj. Ha explicit, az a baj, ha csak szimulált, az még nagyobb baj. Ha gyertyafényes, az a baj, ha szado-mazo, az is baj. Ha természetes, az is baj, s ha megrendezett, na annál nagyobb baj nincs is. Ha egy órát tart, nagyon uncsi, ha csak egy jelenet, az minekvan.

Kicsit belgásra sikeredett, igazából csak arról beszélek, hogy számtalan bajom van az erotikus tartalmú filmekkel. Nem mondom, hogy soha nem volt rám hatással egy-egy szexibb jelenet, de ha objektíve akarom nézni, arra jutok, hogy szexet nem érdemes filmre vinni. Jó, persze, a pornót és az úgynevezett erotikus filmeket (igen, azokat ahol teljesen meztelen férfit soha nem látunk) nyilván nem objektív megítélésre találták ki. De ha lehet svéd feminista pornót boncolgatni, vagy toplistákat állítani a legemlékezetesebb erotikus jeleneteknek, akkor egy mezei szemlélő miért ne elemezhetne?

Nemrégiben láttam egy olyan jelenetet, amellyel – gondolom – filmes szakemberek, elvetemült feministák, jóízlésű emberek mind-mind meg lehetnek elégedve. Valami német-magyar koprodukció volt, a lány háttal, meztelenül állt az ablaknál, a fiú szintén meztelenül odalépett hozzá, kicsit Titanic-szerűen álltak egy darabig, majd az ágyban simogatták egymást. Teljesen átlagos testű fiatalok voltak, a jelenetből csak úgy áradt a szerelem, a mozdulataik (a Titanicosat leszámítva) természetesek voltak. Mintha csak egy valódi szeretkezést látnék.

teljes bejegyzés >

a préda

Annyira imádlak titeket, mondta és nőiességének teljes tudatában kényelmesen belehelyezkedett ismét a bőrfotelbe, kihívó mozdulattal téve keresztbe lábait. Tüdőszín csipke alsójának a megvillanása, szeméremajkainak halvány vonala a csipke mintái mögött valami szörnyű erejű, hipnotikus erővel bírtak. A villanás ideje, a combok nyitottságának a szöge pont tökéletes volt ahhoz, hogy se kurvás, se amatőr ne legyen, de ugyanakkor a pillanat hatékony tudjon lenni ránk, még nagyobb, még izzasztóbb hatalmat engedve át neki, felettünk.

Heten ültünk az asztalnál, meg ő. alacsony asztalok voltak, meg aztán ő távolabb is ült az asztaltól, kihívóan dorombolt testével. Ez az este nem arról akart szólni, amiről aztán végül mégis csak szólt. Eluralkodott felettünk, eltehénkedett nőiességével, ránk telepedett, mint egy ősanya-szellem, mint egy szétfolyó testű, és mégis idegbénítóan kívánatos kurtizán.

teljes bejegyzés >

szabi

február 10, 2011, rovidenandi » | 1 megjegyzés »

Szabi. Egy “ismerősöm” megkérte: töltsön vele egy éjszakát. Bekötöttem hát a szemét, megforgattam jól, hogy a legkisebb sejtése ne legyen arról, hogy hová megyünk. (Ez volt a feltétel: úgy elkísérni, hogy többé soha ne találjon oda, ne ismerje se az utat, se a helyet, se a lányt, semmit.) Elvállalta.

- Látsz valamit?- kérdeztem.
- Nem.
- Biztos, hogy nem fogsz becsapni?
- Igen, mért tenném? (- a valóságos szabi biztosan megtenné. Ismerem. De ez most éppen nem a valóság leírása céljából történik)
- Talán, hogy visszaélj ezekkel a dolgokkal…
- Nem fogok. Teljesen józanul gondolkodom, és tisztában vagyok a dolgok súlyával.
- Rendben. Akkor induljunk.

teljes bejegyzés >

Címkék:

Az első csók erotikája

február 4, 2011, logosz » | Neked jó volt?

Nem tudja, milyen érzés az első csókot alig-kamaszként kapni. Azt mondják, ártatlanságában nagyszerű, vagy éppen sutaságában egyedi. Amikor az ember szexualitásának teljes tudatában kapja, felér egy orgazmussal. A cigifüsttől ködös bulin keresztül érkezett, szerelem és egyéb körítés nélkül, egy sorozat véletlenből születve, akárcsak Kundera Terezája.

Nőiessége lényegére tapintott, bár ez is ügyetlen, nyálas, minden elsőcsók-kellékkel felszerelt volt. Az ismeretlen érzés nem a tizenötéves, romantikus lelket vette célba – már régen nem volt az – hanem a hivatalosan is felnőttkorhoz közelítő, önmagát már régen ismerő testet.

teljes bejegyzés >

Karácsony előtt

december 20, 2010, romai » | Neked jó volt?

Kába vagyok. A szemhéjamon keresztül fura fény-figurákat látok. Még alszom… igen… még olyan jó nem érezni, hogy hol végződik a paplan s hol kezdődik az alvásban kiforrósodott, kissé izzadt bőröm. Még olyan finoman nehéz az agyam… homályos, tompa… csak az ősi ösztönök. Azok működnek csak. Becsukott szemmel betájolom magam. Még álmodom, még nem vagyok éber, de az agyam megkezdte az alapprogramok betöltését, ezeknek indítását.

 Jobb felől az ablak… ez a vörös fény a sötétítő. A játszi árnyék-minták? Biztos a függöny darabos, vörösen izzó háló-szemei. Akkor mögöttem van az asztal, fejem fölött, a képernyővel… a pénztárcámmal, az órával… tényleg, vajon még hogy nem csörgött? A kályha a lábamnál. Az ágy mellett biztos a könyvek. Olvasás… szesszió… Az ajtó. Valahol messze, balra. Szekrény. Ajtótól jobbra, illetve balra. Páratartalom-mérő a falon. Összecsukott ajkaim szétnyílnak, s a mély sóhajtáshoz nagy levegőt veszek… elbóbiskolok… … ízt érzek a számban. Illatot az orromban. Az illat a fáé… halkan ropog a kályhában… friss, meleg… fenyőillat. Kis ág, szaloncukrokkal, pici gömböcskével. Hugi hozta be. Ő is díszítette… ropogó fa és illatozó ág… meg az aprósütemény. Az is van. Vaníliás-kakaós. Lekvárral összeragasztva. Cseresznyéssel… gyertya-edzett viasz.

teljes bejegyzés >

A röntgenszemű férfiak

november 4, 2010, Gerard » | 11 megjegyzés »

A röntgenszem az a képesség, amellyel minden férfi rendelkezik. Képesek vagyunk minden alá belátni, minden ruha alatt felfedezni az igazi formákat. Szinte felesleges a nagy segget bő ruhákkal, vagy a kis melleket kosaras melltartókkal takargatni lányok, mert tudjuk mi lapul alattuk, ezekkel inkább magatokat csapjátok be. Persze tudom, hogy mindenki el akarja adni magát, de csak önámítás az egész, mert a férfiak pontosan tudják mi miért van.

De, hogy is működik ez az egész? Szóval jön egy lány, mondjuk feszes, hosszú nadrágja van. Ha fehér, könnyű dolgom van, mert finoman átüt a bugyija formája és netalán színe is a nadrágján, és egyből tudom, hogy mi lapulhat benne. Talán még azt is tudom milyenre borotválja, szinte érzem kezeimmel a kis szőröcskéket, melyeken keresztül vezet az út a nedves dombokra. Ha színes a nadrág az sem baj, imádnivaló mikor leül és kikandikál például egy kis rózsaszín vonal a nadrágja felett. Ilyenkor teljesen lázba jövök és már elképzelem milyen lehet a lába közt kéjesen beleélvezni.

Ha nincs rajta melltartó, azt kívánom, hogy szaladjon és lássam hogyan mozog a két kis almája, ha tőgyei vannak, az sem baj, mert a kövér nők jók, kiválóan lehet beléjük kapaszkodni, vagy akár hátulról megközelíteni őket. Ha van rajta melltartó és nem kosaras, arról álmodok milyen lehet levenni és vadul beleharapni a mellbimbójukba. Ha kosaras a melltartójuk, akkor szinte tépni akarnám, hogy megérinthessem a kosár alatt található tartalmat. És ez vonatkozik kis és nagytestű lányokra egyaránt. Imádnivalóak mind.

Nem tudom mi volt benne a különleges, inkább csak a látvány

november 3, 2010, ammortis » | 5 megjegyzés »

Három év telt el, amióta összejöttünk és kettő és fél, amióta szakítottunk. Nem volt életem szerelme –bár akkor azt hittem- mégis emlékezetes maradt. Nem a személye, hiszen azt a fél év alatt folyamatosan formáltam: vittem színházba, vittem programokra, városba jártunk. Amolyan sálas-rajzolós lány volt, művészlélek, de mégis messze állt tőle a művészet. Hiányzott belőle az a karizmatikus világkép, ami igazán naggyá tehet egy tehetséget.

Nem a személye maradt számomra emlékezetes. Bár eleinte az fogott meg és a miatt mondtam a szemébe, hogy szeretem, hamar elmúlt a dolog. Azonban tizenhét év alatt rengeteg szexualitás felgyülemlik az emberben. Tizenhét voltam, ő pedig egy évvel fiatalabb. És nem azért maradt számomra emlékezetes, mert vele szexeltem életemben először, egyáltalán nem is az első alkalmunk az emlékezetes számomra. Akkor sem maradt volna jobban meg az emlékezetemben a teste és az az éjszaka, ha előre tudtam volna, hogy az lesz az utolsó közös alkalmunk…

Mai napig érzem ujjbegyeimen a bőrének tapintását, érzem, ahogy kezeivel a tarkóm fogja. Nyaraltunk. Sötét kis ház egyik szobájában voltunk, akkor dőltünk hanyatt az ablak melletti ágyon. A nagyon forró nap után, forró éjszaka ígérkezett. Nem láttam őt a sötétben, de kontúrját megrajzolta a hold. Néhány pillanatra mindketten elhallgattunk éreztem, ahogy karjaink egymáshoz érnek. Sütött. Nem volt kérdés, hogy hozzá kell érnem, nem volt kérdés hogy csókokkal kell bejárnom a testét. Pontosan emlékszem minden porcikájára, a feszes bőrére, ahogy vonaglott rajtam, a fenekének vonalaira, combjainak hajlataira, az anyajegyre a köldökétől kicsit jobbra, fentebb. Lélegzetünk forró és mély volt.

teljes bejegyzés >

Lila és aranysárga

november 1, 2010, logosz » | 3 megjegyzés »

Adatokra, információkra alapozott bejegyzés szeretett volna lenni, de a kifejezés egyetlen blogban fordul elő, ott is csak utalásszinten. Vajon létezik-e az, amire a keresett szó nem található?

Arról beszélek, ami alapjáraton: semmi máshoz nem hasonlítható érzés, ájulásszerű, esetleg sikítós-könnyezős, vagy csak nyugodt boldogság. Állítólag a nőknek ehhez mindenféle extra kell, meg sokszoros odafigyelés, miegymás. Én vagyok-e különlegesebb helyzetben, vagy ez csak a cosmós nép- és nőhülyítés, nem tudom. Sosem volt szükségem két-három órás előzményekre, sőt. Mondhatni gyakori vendég nálam, nem kell külön meghívó, sem ünnepélyes alkalom vagy teríték.

Ez viszont teljesen új, sohasem hallottam ilyenről. Mindössze kétszer tapasztaltam. Hirtelen lepett meg a lila virág és az aranysárga mindenség. Kiakasztott, percekig kapkodtam a levegőt. A puszta látványtól zsibbadtam, kapaszkodtam, közben meg egyszer lila volt, máskor aranysárga.

Arról beszélek, amit szeretnék szinesztéziás orgazmusnak nevezni, de nem tudom, lehet-e.

Beszélni tanulásod története

október 18, 2010, logosz » | 11 megjegyzés »

A szó időnként több a képnél vagy a filmnél. A képen egy szempontból biztosan nincs semmi érdekes: bármikor láthatod élőben is. Figuratív, esztétikus vagy sem, de mindenképpen létező. Kézzelfogható. A szavakat a pillanat szüli, sosem lehet egyformán a másik fülébe suttogni: kellesz!

Mindig is úgy sejtetted, a logosz neked egészen mást jelent, mint a korosztályod nagyobbik részének. Aztán a szex terén is rádöbbensz erre. Még tizenéveid elején megtaláltál néhány csapnivaló ponyvát, ilyen örök szerelem meg izzó vágy a mesés szigeteken, érezted hogy rossz, de elkezdted kapisgálni, hogy mitől jó, ami ott történik. Ilyenkor még úgyis a fehér lovon/Mercedesen érkező herceg a non plus ultra, belefér tehát a rózsaszirmos ágy, esetleg a naplementében fürdő tengerparti homok.

teljes bejegyzés >

Egy elmúlt szerelem utolsó szárnycsapása…

szeptember 30, 2009, venusz » | 5 megjegyzés »

Eltelt egy év, mióta nincs velem. (vagy én nem vagyok vele?hm…) Mint a kalitkába zárt madár ha kiszabadul, úgy fogtam neki új életem építgetésének. Toronymagasra építettem azóta. Jöttek sorban az alkohol mámoros éjszakák, a furcsa hajnali ébredések…a “ki ez és hogy került az ágyamba” típusú reggeli merengések.

 

Volt, hogy bántam, volt hogy nem. Jólesett a szabadság. Szingli nőtársaimmal legalább volt miről beszélni másnap: a mérettől kezdve, a pózokon át egészen az utolsó szál cigaretta elszívása közben ejtett párbeszédig. Voltak nagyon fiatalok, vagy sokkal idősebbek, volt szeretkezés, de gyakoribb volt a dugás…a szó leglehangolóbb értelmében.

teljes bejegyzés >

Hűtlenség: vonzások vagy választások

május 21, 2009, lilka » | 6 megjegyzés »

Amikor este biztonságos fészekbe, ismerős illatú testhez bújsz, nagyjából tudod a forgatókönyveket, hosszan nézed az arcát, belemerülsz a szerelmes, álmos vagy éppen izgalomtól ragyogó szempárba, vadászatot játszol hazai terepen, tudod, hol vannak akadályok, ismered a titkos ösvényeket, búvóhelyeket, csapdákat, csalikat, néha hunyó vagy, néha a bújó, sok év után is izgalmas és végtelen változatosságú mégis a játék az illatos kertben.

És amikor hirtelen gyökértelen leszel, mintha az életed nem is a te filmed lenne, és itt egy új, izgató helyzet, egy utazás, buli vagy tábor, és az Ismeretlen, akinek elveszhetsz a tekintetében. Akinek erdejében még nem jártál, nincsenek ismerős zugok, csak a félelem és izgalom illata, és menekülnél, meg nem is. Tegyük fel, megtörténik… Azt (is) írtátok, “A hűtlenség néha jót tesz egy kapcsolatnak.”

Hogy működik ez, mikortól válik végzetessé? Ha minden oké volt korábban, és csupán “véletlen kisiklás” történt a kölcsönös vonzások meghatározta pályán, valószínűleg minden visszaáll a helyére. Főleg ha meg lehet mindezt beszélni, sírni, nevetni, harcolni és elfogadni. Ha senki nem uralkodik a másikon, ha ajándéknak tekinti a szerelmet és a bizalmat.

De ha a többéves kapcsolat már kifelé is marakodásnak, egymás marcangolásának tűnik, ha a vadászat eldurvul, egyre többször játszódik le a két hunyó vagy két bújó felállásban a történet, akkor megbomlik az egyensúly, és a megszokott pályáról valósággal letaszít egy másik vonzás. Vissza lehet innen is térni? Lehet hazudni, de érdemes? Vagy megpróbálni beszélgetni? Újrakezdhető a történet ugyanazokkal a szereplőkkel, ugyanúgy, vagy majdnem ugyanúgy? Választás kérdése mindez? És végül: kívülről bele lehet látni egy ilyen helyzetbe, és lehet segíteni, ráébreszteni, nemcsak meghallgatni?

Egyensúly

március 13, 2009, hedgehog » | Neked jó volt?


Átélted valaha azt a pillanatot, amikor adni jobb volt, mint kapni? Azon túl, hogy a szex kettőről szól, kölcsönösségről, egyensúlyról, satöbbi – azon a ponton, amikor a te egyensúlyod köszöni szépen, annyira jól van, hogy másnak is szívesen juttatsz belőle.

Lehet ilyent nagy szerelemből, de nem csak. Szex van a szerelmen túl is, sőt, még jó is tud lenni, és van a másik örömének való örvendés is, csak úgy. Viszont feltétlenül szükségeltetik hozzá valami határtalan szimpátia és empátia, nem föltétlenül a partner iránt, hanem általában, az emberiség iránt, amelynek ellenkező nemű része számodra éppen abban az egyben testesül meg.

teljes bejegyzés >

Benőztem

február 27, 2009, jamboref » | 2 megjegyzés »

Amikor a szokásos szombat esti dorbézolás után hajnalban felébredtem, meglepődve konstatáltam, hogy az orrom előtt mintegy tíz centiméterre egy szunnyadó szempár hever. A szívem heves dobogásba kezdett, a falloszom viszont biztonsági okokból félmerev állapotban várta az utasításokat. Az „Uram add, hogy nő legyen” gondolat szélviharként suhant át tompa agyamon.

teljes bejegyzés >

Címkék:

A visszájára fordított Nő

december 12, 2008, zirzabella » | 6 megjegyzés »

Amikor az embert jól pofán vágják, logikus reakció, hogy a fenekét fordítja a világnak. Amikor a nőt Nőt vágják pofán valakiben, nem a fenekét fordítja (még csak az kellene, egyesek garantáltan díjaznák), inkább a visszáját, bomló varrásokkal, szöszökkel, némi macskaszőrrel, amit a legádázabb mosógép sem tűntet el.

Ha az emberben visszájára fordul a Nő, egyúttal standby-ba áll a tetszeni vágyás, a vonzerő, azt mondja, kár belétek, monnyatok le, én lemondtam már. Persze azért nem törli magát teljesen a rendszerből, régről ismert szeretőnek kikacsint néha, még harisnyakötőt is húz, de szigorúan egyetlenegy éjféli légyott erejéig.

teljes bejegyzés >

COMING OUT

október 15, 2008, zirzabella » | 6 megjegyzés »
Mered vagy nem mered?

Attól kezdve, hogy megmondtam, újságíró vagyok, lehet találgatni: ki van nagyobb zavarban, ők vagy én? Az őket érő támadások miatt annyira érzékennyé vált a téma, hogy az ember csak úgy mer közelíteni a gay közösséghez, mint a hímes tojáshoz, ami ráadásul cukorból készült. Pedig éppen Gay Filmek Hetére jöttem, ami eleve bemutatkozásról, közeledésről szól.

A coming out a beszélgetés témája: úgy gondolom, ismerem a kifejezést, miszerint arról van szó, amikor valaki, valakinek bejelenti, hogy gay (ők ezt a kifejezést használják, amelybe belefér a homoszexuális, a leszbikus, a transzszexuális, a biszexuális). Úgyhogy kicsit meglepődöm, amikor azzal kezdik: mi is tulajdonképpen a coming out, és a magas, szőke srác azt mondja, nem tudja.

teljes bejegyzés >

Emlék az átszálló megállóból

augusztus 29, 2008, delinke » | Neked jó volt?

Egy leszólítás lehet emlékezetes élmény akkor is, ha nincs folytatása: akár azért, mert nagyon aranyos, akár az ellenkezője. Ismerkedős sztori-sorozat, 2. rész.

Egy Hamburg nevű kis new yorki falvacskából buszoztam éppen Buffalo felé, onnan pedig a Niagarához. Munkát kerestem az utóbbi helységben levő turistaközpontban, tehát mindennapos út volt, mindkettő úgy egyórás. Mivel amúgyis sokat dolgoztam és sokat kellett utazgatni is, általában átaludtam ezeket az órákat.

Az első járaton nem voltak túl sokan, de a mellettem levő helyen ült valaki. Leírhatatlanul kellemes illata volt. Ma már azt sem tudom, hogy mire hasonlított, de azt igen, hogy sötét bőre fölött, a nyakánál kigombolt, halvány kockás ingének a képe csak az illat miatt maradt meg. Olyan üdítő tisztaságot, frisseséget árasztott a júliusi hőségben, mint a légkondi a buszon.

A fárasztó, forró és kiábrándító nap után a Niagara-Buffalo útvonalat végigaludtam és magamban az átszállás miatt bosszankodtam, amikor megláttam, ő is ugyanazzal a járattal utazik vissza, Buffaloból Hamburgba. Valahogy szóba elegyedtünk út közben, és mikor megkérdeztem, mit csinált Buffaloban aznap, azt mondta: rád vártam.

Persze tudom, csajozós duma volt, de nem is ez a lényeg. Csak egyszerűen annnyira aranyos volt, ahogy megpróbált segíteni, amikor megtudta, hogy munkát keresek. Végigmutogatott egy csomó helyet, és egy munkaközvetítőhöz is elcipelt. Igaz, egyik sem jött be.

Keresd ki az értelmező szótárból

augusztus 19, 2008, zirzabella » | 1 megjegyzés »

Egy leszólítás lehet emlékezetes élmény akkor is, ha nincs folytatása: akár azért, mert nagyon aranyos, akár az ellenkezője. Ismerkedős sztori-sorozat, 1. rész.

Filmes poén-közhely: barátok által nyújtott, kéretlen társkereső szolgáltatás - általában az a csattanó, amikor egy teljesen visszataszító személlyel próbálják meg a főhőst összehozni a kedves haverok.

Ezúttal az élet másolta a filmeket: egyik esti kocsmázásukon az ismerőseim összefutottak egy párkeresőben lévő sráccal, aki akár látatlanban is hajlandó volt bárkit elhívni randizni. Például engem. Megkapta a telefonszámomat (megkérdezésem nélkül, talán mert tudták, hogy sose mennék bele), és már aznap elkezdett sms-ekkel bombázni.

Jelzem, a srácról akkor hallottam először, és gyanítom, hogy ő is rólam, bár a szöveg az volt, hogy látott egy éve az egyik kocsmában. Miután kiderítettem, miről van szó, udvariasan megírtam neki, hogy éppen nem vagyok párkeresőben, úgyhogy nem kívánok vele találkozni, főleg, hogy egyáltalán nem is ismerjük egymást.

A válasz az volt, hogy éppen ezért kellene megismerkednünk. Újabb civilizált hangnemű üzenettel próbáltam leépíteni, sikertelenül. Az üzengetés napokig húzódott, közben ő próbált meggyőzni, hogy életem esélyét hagyom ki, én meg arról próbáltam meggyőzni, hogy nem a megfelelő ember telefonszámát kapta meg.

Kipróbáltam azt is, hogy ne válaszoljak: akkor meg hívogatni kezdett, úgyhogy visszatértem a szöveges lekoptatási kísérletekhez. Aztán persze elfogyott a cérnám, az utolsó üzenetem így szólt: Keresd ki a polcon az értelmező szótárat. Nyisd ki a NEM szónál, és magold be az összes értelmét. Szükséged lesz rá. Ezek után még egyetlenegy üzenetet kaptam, némi anyázással, de az már mit sem számított a megkönnyebbüléshez képest, amikor eldugult végre.

Persze eszébe juthatna valakinek, hogy mibe került volna adni egy esélyt a srácnak. Engem viszont eleve taszított, hogy valaki annyira magabiztos (vagy kétségbeesett? esetleg lusta?), hogy megspórolja még a baráti társaságban történő, helyzetfelmérő bemutatkozást is, mielőtt randira hívna.

És minél rámenősebb volt, én annál biztosabb voltam benne, hogy nem akarok ismerkedni, vele meg végképp nem. Néhány hétre rá egyébként megmutatták nekem a srácot messziről - már első pillantásra is éppen az ellentéte volt annak, aki az esetem. A száma azóta is ott a telefonban, Neveddfel néven elmentve - biztos, ami biztos.

Címkék:

SZEMELE

június 13, 2008, Horváth Előd Benjámin » | Neked jó volt?

Legyen hibás a vers. Tegyen be kéjbe, jégmadár, csak föl, annáleszekbe, pornográf egekbe át, a megismerhetetlenségig és tovább. Narancs, cikkekre bomlok fel, duzzadnak az erek s az arc. Pigmentet álmodok.

teljes bejegyzés >

Mit tehet a nő, ha érintésre vágyik?

február 18, 2008, venusz » | 6 megjegyzés »

Telnek a napok, mintha meg sem történnének igazán, mintha belefeledkeznék (nénk) a puszta létbe. Mintha az elég lenne, hogy eszünk, iszunk, dolgozunk és komolyan vesszük magunkat. Gépiesített élet ez, ha egyáltalán annak nevezhető. Viszont van néhány pillanat, amikor embernek érzem magam, rájövök arra, hogy vannak érzések a test mögött.

teljes bejegyzés >

Én és a porolórúd…

február 12, 2008, venusz » | 4 megjegyzés »

Avagy ismerkedés az önkielégítés egy extrém módózatával. Buta kislány koromban, amikor még mit sem sejthettem arról, ami a lábam között van, sokat játszottunk a többi lakónegyedbeli kölykökkel. A házi feladatok elkészítése után, rendszerint a téren kötöttünk ki, ahonnan minden szülő láthatta, mit csinál csemetéje.

teljes bejegyzés >

Ébredés

február 3, 2008, regina » | 9 megjegyzés »

Anyám sokszor megalázott. Öltözködési normáit rám erőltette, nem vette figyelembe, hogy egy kamasznak más elképzelései vannak az öltözködésről. Mivel dundi voltam és pattanásos, mint nő nem segített magamra találni. A férfiakhoz való viszonyulásomban nagy szerepe van neki is. Egyrészt a bigott katolikus felfogás, másrészt az embertelen törekvése, hogy engem megtartson magának, oda vezetett, hogy tűzzel-vassal irtotta belőlem a szexualitást.

teljes bejegyzés >

Meleg fronthatások

Természetesen utólag sikerült megfogalmazni, hogy miféle játékra próbáltak rávenni. Szerintem a fiúk többségét érték zsenge csimaszkori melegedő ráhatások. Engem kettő ért, az első még elsőosztályos koromban, a fiú nevét nem árulom el, nevezzük egyszerűen Lórinak.

teljes bejegyzés >

Címkék:

Merjünk beszélni az önkielégítésről

január 25, 2008, jamboref » | 7 megjegyzés »

Azért írom gyűjtőnéven önkielégítésnek, mert a hölgyeknél maszturbálásnak, az uraknál pedig onanizálásnak nevezik (sokan férfiak is masztinak mondják).
Sajnos mifelénk Kelet-Közép Európában nem következett be a hatvanas évek szexuális forradalma, ezért ez még mindig egy kényes téma.

teljes bejegyzés >

kitty ír, ő olvas

január 24, 2008, kolozsvarikitty » | Neked jó volt?

Mikor kicsi voltam és bohó, az hittem, hogy az életkorommal van baj. Mert, hogy sok embernek tetszettem. Általában nem érdekeltek. Rosszul szocializálódtam, vagy nem tudom. Soha nem azt pletykáltuk csajokul, hogy ki tetszik, hanem azt, hogy ez a tag néz…aztán voltak kitartóak.

teljes bejegyzés >

Álom

január 21, 2008, ibolyatenyer » | 2 megjegyzés »

A nyolcadik év kezdetén valaki megint felbukkant, aki az ő nevét viseli. Álmomban korrigálok: az eredetivel találkozom, beszélgetek. Amúgyis akartam volna. Következő éjjel meglátogat – hét éve nem volt nálam –, morcos, nem hagyja, hogy a szemöldökét csókolgassam. Rákérdek, szemérmes, elszánt lesütött szemekkel vádol: nagyon sokat kívánt, és én mégsem mentem el soha. Vallok én is, ugyanazt.

teljes bejegyzés >

Zártkörű

január 14, 2008, zirzabella » | Neked jó volt?

Mióta nem vagyunk jóban, összebarátkoztam a testeddel. Önálló életet éltek. Te, mint érzelem, gondolat és hang – a tested, mint érzékelés, érintés és érzés. Megszelídítettem: elsőként messziről üzentem, a rezdüléseimmel, az illatommal, mindazokkal a biológiai szaknyelven megfogalmazható tényezőkkel, amelyekből a vonzás összeáll.

teljes bejegyzés >

Egy nőt feledni éppen azért nehéz, mert jólesik a ráemlékezés

január 11, 2008, ammortis » | 2 megjegyzés »

Egy nőt feledni éppen azért nehéz, mert jólesik a ráemlékezés. (Lope De Vega)

Ma volt nálam. Kávézni jött. Ma nem tudom, mi volt velem. Mindaz, amivel győzködtem és tartottam magam, hogy mára már elmúlt, a sebeket betakartuk és túlléptünk azon, ami volt, külön utakon, összeborult egy pillanat alatt: amikor megöleltük egymást, amikor újra éreztem bőrén azt a kihívó és szenvedélyes illatot, ami fél éve, a legelső pillanatban kísértésbe ejtett, és éreztem szoros ölelésében lüktető szívét.

teljes bejegyzés >

Címkék:

Taxiról is, de nemcsak

Egyik legelső szexuális élményemet azért nem tartom mégsem első szexuális élménynek, mert akkor még nem tudtam, hogy az szexuális élmény. Ilyenformán semmilyen hatással nem volt rám.

teljes bejegyzés >

Első

Hogy mi lesz?
Erotikus történetek, filmkritikák, művészeti jpg-antológiák, sex-fiction, próza, vers, …vagy lehet személyes. Ilyen dolgokat írhatok ebbe a blogba bő két hétig. Nem panaszkodhatom, van műfaji választék. Az első csomagot, ha végignézem, hát nemigazán értek egyik műfajhoz sem.

teljes bejegyzés >

Téli mese

november 20, 2007, zirzabella » | 1 megjegyzés »

Annyira érzékeny volt a bőre, hogy percekig piros maradt ott, ahol megpaskolták. Talán ez keltette fel a Lány érdeklődését, vagy talán a vállán kiszóródott porcukorként heverő szeplőket akarta közelről megszemlélni. Azaz eleinte nem is volt tisztában vele, hogy akar valamit, egész nyáron át ott érett benne a kíváncsiság, és az őszben is jól benne jártak, amikor végre elismerte, hogy érdekli őt a nyurga vöröshajú Szürkeszemű.

teljes bejegyzés >

biborka.jpg Bocskor Bíborka énekesnő



0
Bármelly suttyó kölök tud
Lapos tsókot le-kenni,
Bármelly reves karó tud
Érzéstelen döfölni;
Könyvekbűl meg nem érted,
Mint kell nyakon lehellni,
Nyelv-tsútssal fülbe mászni,
Czimpák tsókolgatását,
Bimbók birizgatását,
Hajlások songatását,
S ha már a kis fazék forr
Véletlen bé-hatolni
Tsiklándva és tsavarva,
Hogy az el-bízott libuczka
Levegő után sepegjen,
Ismerve Herosára.

Weöres Sándor




0
    • Nagy marha vala,/ ki ezt elkövette vala,/Írókáját mártotta szarba!/ Nincsen rímhez fantázia! (...)

      gőre ábor

    • Első óvszervásárlásom középsulis gólyaként történt egy rangidős személy megbízásából (fikáztatás címén). Egész pirulva mentem be akkor még a sarki szupermarketbe.... (...)

      Szusz

    • Valasz Lilitnek!:) Tudod Lilit, itelkezni a legkonnyebb….d e az elet az mas…..akkor minden eloben megy, nincs visszajatszas… .hanem mindent akkor kell eldontened! szoval... (...)

      Alex




  • 0
    Egologó - Az erdélyi blogring

    Női tekintet Férfi tekintet Meleg tekintet Transindex Art Fotó Film Zene Fogyasztói kultúra Irodalom Napló-esszé Gender Más