Viszontlátás
Találkoztunk. Hosszú idő óta nem tódult már az orromba a teste utánozhatatlan illata. Megölelt, felemelt és körbeforgatott. Újra érezhettem a karjai erejét, beletúrhattam a vékonyszálú selyemhajába. Legszívesebben, már ott, az állomáson, mindenki előtt letepertem volna. Lágyan lehelt csókot a nyakamra és a testem minden porcikája beleborzongott a viszontlátás testi-lelki örömeibe. Már útközben is csak bámulni tudtam rá, hiszen olyan rég nem láttam. A nyakán a pihék ágaskodtak, jól láttam őket a reggel első napsugarainak fényében. A keze a kormányt szorította és figyelte az utat. Nem tudtam mit mondani csak néztem az ujjait, a szemeit, az ajkait, a haját, amit láthattam belőle és a testéből. Ami nem a teste, az velem volt eddig is: tudtam a gondolatokról, amelyek a legtöbbet foglalkoztatják, az érzéseiről, a problémáiról.