Címke-archívum

Re: Szex a képernyőn minekvan? - apró kitérővel

április 16, 2011, romai » | Neked jó volt?

1.

számomra (és úgy sejtem: általában mindenki számára) ha mozgóképről beszélünk: három valóságot különböztethetünk meg.

az egyik az, amelyben én, a néző ülök és nézem a képernyőt. ennek a valóságnak jobbára nagyon kevés köze van a másik kettőhöz, hiszen a másik kettő nélkülem is, az én nézői valóságom nélkül is létezik. ebben a valóság-dimenzióban söröket lehet nyitni, ropis tasakokat zörgetni, böffenteni, élcelődni, figyelni avagy nem figyelni a filmre, mert, mint fentebb említettem: ez a valóság-dimenzió és a másik kettő valóság-dimenzió egymással párhuzamosan is “elvan”, “el tud lenni”.

a másik a filmbéli valóság. itt azt a dimenziót értem, ami a vásznon a valóságot képezi. ha tetszik: hasonlatos egy festmény, egy fotó világához. ahhoz, hogy egyáltalán alkotás-szemlélő-féle dialógus kialakulhasson: a szemlélőnek el kell fogadnia az alkotás belső, a szemlélő valóságától általában eltérő valóságot. enélkül az elfogadás-megnyílás nélkül nem sülhet ki az egészből más, csak kényelmetlen fészkelődés és unatkozás a vászon-a képernyő előtt. persze ha az ember csak a licis szimpátiáját szeretné “közelebbről megismerni”, akkor épp jó ez így, épp elégséges

teljes bejegyzés >

A röntgenszemű férfiak

november 4, 2010, Gerard » | 11 megjegyzés »

A röntgenszem az a képesség, amellyel minden férfi rendelkezik. Képesek vagyunk minden alá belátni, minden ruha alatt felfedezni az igazi formákat. Szinte felesleges a nagy segget bő ruhákkal, vagy a kis melleket kosaras melltartókkal takargatni lányok, mert tudjuk mi lapul alattuk, ezekkel inkább magatokat csapjátok be. Persze tudom, hogy mindenki el akarja adni magát, de csak önámítás az egész, mert a férfiak pontosan tudják mi miért van.

De, hogy is működik ez az egész? Szóval jön egy lány, mondjuk feszes, hosszú nadrágja van. Ha fehér, könnyű dolgom van, mert finoman átüt a bugyija formája és netalán színe is a nadrágján, és egyből tudom, hogy mi lapulhat benne. Talán még azt is tudom milyenre borotválja, szinte érzem kezeimmel a kis szőröcskéket, melyeken keresztül vezet az út a nedves dombokra. Ha színes a nadrág az sem baj, imádnivaló mikor leül és kikandikál például egy kis rózsaszín vonal a nadrágja felett. Ilyenkor teljesen lázba jövök és már elképzelem milyen lehet a lába közt kéjesen beleélvezni.

Ha nincs rajta melltartó, azt kívánom, hogy szaladjon és lássam hogyan mozog a két kis almája, ha tőgyei vannak, az sem baj, mert a kövér nők jók, kiválóan lehet beléjük kapaszkodni, vagy akár hátulról megközelíteni őket. Ha van rajta melltartó és nem kosaras, arról álmodok milyen lehet levenni és vadul beleharapni a mellbimbójukba. Ha kosaras a melltartójuk, akkor szinte tépni akarnám, hogy megérinthessem a kosár alatt található tartalmat. És ez vonatkozik kis és nagytestű lányokra egyaránt. Imádnivalóak mind.

Nem tudom mi volt benne a különleges, inkább csak a látvány

november 3, 2010, ammortis » | 5 megjegyzés »

Három év telt el, amióta összejöttünk és kettő és fél, amióta szakítottunk. Nem volt életem szerelme –bár akkor azt hittem- mégis emlékezetes maradt. Nem a személye, hiszen azt a fél év alatt folyamatosan formáltam: vittem színházba, vittem programokra, városba jártunk. Amolyan sálas-rajzolós lány volt, művészlélek, de mégis messze állt tőle a művészet. Hiányzott belőle az a karizmatikus világkép, ami igazán naggyá tehet egy tehetséget.

Nem a személye maradt számomra emlékezetes. Bár eleinte az fogott meg és a miatt mondtam a szemébe, hogy szeretem, hamar elmúlt a dolog. Azonban tizenhét év alatt rengeteg szexualitás felgyülemlik az emberben. Tizenhét voltam, ő pedig egy évvel fiatalabb. És nem azért maradt számomra emlékezetes, mert vele szexeltem életemben először, egyáltalán nem is az első alkalmunk az emlékezetes számomra. Akkor sem maradt volna jobban meg az emlékezetemben a teste és az az éjszaka, ha előre tudtam volna, hogy az lesz az utolsó közös alkalmunk…

Mai napig érzem ujjbegyeimen a bőrének tapintását, érzem, ahogy kezeivel a tarkóm fogja. Nyaraltunk. Sötét kis ház egyik szobájában voltunk, akkor dőltünk hanyatt az ablak melletti ágyon. A nagyon forró nap után, forró éjszaka ígérkezett. Nem láttam őt a sötétben, de kontúrját megrajzolta a hold. Néhány pillanatra mindketten elhallgattunk éreztem, ahogy karjaink egymáshoz érnek. Sütött. Nem volt kérdés, hogy hozzá kell érnem, nem volt kérdés hogy csókokkal kell bejárnom a testét. Pontosan emlékszem minden porcikájára, a feszes bőrére, ahogy vonaglott rajtam, a fenekének vonalaira, combjainak hajlataira, az anyajegyre a köldökétől kicsit jobbra, fentebb. Lélegzetünk forró és mély volt.

teljes bejegyzés >

Lila és aranysárga

november 1, 2010, logosz » | 3 megjegyzés »

Adatokra, információkra alapozott bejegyzés szeretett volna lenni, de a kifejezés egyetlen blogban fordul elő, ott is csak utalásszinten. Vajon létezik-e az, amire a keresett szó nem található?

Arról beszélek, ami alapjáraton: semmi máshoz nem hasonlítható érzés, ájulásszerű, esetleg sikítós-könnyezős, vagy csak nyugodt boldogság. Állítólag a nőknek ehhez mindenféle extra kell, meg sokszoros odafigyelés, miegymás. Én vagyok-e különlegesebb helyzetben, vagy ez csak a cosmós nép- és nőhülyítés, nem tudom. Sosem volt szükségem két-három órás előzményekre, sőt. Mondhatni gyakori vendég nálam, nem kell külön meghívó, sem ünnepélyes alkalom vagy teríték.

Ez viszont teljesen új, sohasem hallottam ilyenről. Mindössze kétszer tapasztaltam. Hirtelen lepett meg a lila virág és az aranysárga mindenség. Kiakasztott, percekig kapkodtam a levegőt. A puszta látványtól zsibbadtam, kapaszkodtam, közben meg egyszer lila volt, máskor aranysárga.

Arról beszélek, amit szeretnék szinesztéziás orgazmusnak nevezni, de nem tudom, lehet-e.

Beszélni tanulásod története

október 18, 2010, logosz » | 11 megjegyzés »

A szó időnként több a képnél vagy a filmnél. A képen egy szempontból biztosan nincs semmi érdekes: bármikor láthatod élőben is. Figuratív, esztétikus vagy sem, de mindenképpen létező. Kézzelfogható. A szavakat a pillanat szüli, sosem lehet egyformán a másik fülébe suttogni: kellesz!

Mindig is úgy sejtetted, a logosz neked egészen mást jelent, mint a korosztályod nagyobbik részének. Aztán a szex terén is rádöbbensz erre. Még tizenéveid elején megtaláltál néhány csapnivaló ponyvát, ilyen örök szerelem meg izzó vágy a mesés szigeteken, érezted hogy rossz, de elkezdted kapisgálni, hogy mitől jó, ami ott történik. Ilyenkor még úgyis a fehér lovon/Mercedesen érkező herceg a non plus ultra, belefér tehát a rózsaszirmos ágy, esetleg a naplementében fürdő tengerparti homok.

teljes bejegyzés >

biborka.jpg Bocskor Bíborka énekesnő



0
Bármelly suttyó kölök tud
Lapos tsókot le-kenni,
Bármelly reves karó tud
Érzéstelen döfölni;
Könyvekbűl meg nem érted,
Mint kell nyakon lehellni,
Nyelv-tsútssal fülbe mászni,
Czimpák tsókolgatását,
Bimbók birizgatását,
Hajlások songatását,
S ha már a kis fazék forr
Véletlen bé-hatolni
Tsiklándva és tsavarva,
Hogy az el-bízott libuczka
Levegő után sepegjen,
Ismerve Herosára.

Weöres Sándor




0
    • Nagy marha vala,/ ki ezt elkövette vala,/Írókáját mártotta szarba!/ Nincsen rímhez fantázia! (...)

      gőre ábor

    • Első óvszervásárlásom középsulis gólyaként történt egy rangidős személy megbízásából (fikáztatás címén). Egész pirulva mentem be akkor még a sarki szupermarketbe.... (...)

      Szusz

    • Valasz Lilitnek!:) Tudod Lilit, itelkezni a legkonnyebb….d e az elet az mas…..akkor minden eloben megy, nincs visszajatszas… .hanem mindent akkor kell eldontened! szoval... (...)

      Alex




  • 0
    Egologó - Az erdélyi blogring

    Női tekintet Férfi tekintet Meleg tekintet Transindex Art Fotó Film Zene Fogyasztói kultúra Irodalom Napló-esszé Gender Más