szeptember 23, 2011, Ett »
Találkoztunk. Hosszú idő óta nem tódult már az orromba a teste utánozhatatlan illata. Megölelt, felemelt és körbeforgatott. Újra érezhettem a karjai erejét, beletúrhattam a vékonyszálú selyemhajába. Legszívesebben, már ott, az állomáson, mindenki előtt letepertem volna. Lágyan lehelt csókot a nyakamra és a testem minden porcikája beleborzongott a viszontlátás testi-lelki örömeibe. Már útközben is csak bámulni tudtam rá, hiszen olyan rég nem láttam. A nyakán a pihék ágaskodtak, jól láttam őket a reggel első napsugarainak fényében. A keze a kormányt szorította és figyelte az utat. Nem tudtam mit mondani csak néztem az ujjait, a szemeit, az ajkait, a haját, amit láthattam belőle és a testéből. Ami nem a teste, az velem volt eddig is: tudtam a gondolatokról, amelyek a legtöbbet foglalkoztatják, az érzéseiről, a problémáiról.
teljes bejegyzés >
október 18, 2010, logosz »
A szó időnként több a képnél vagy a filmnél. A képen egy szempontból biztosan nincs semmi érdekes: bármikor láthatod élőben is. Figuratív, esztétikus vagy sem, de mindenképpen létező. Kézzelfogható. A szavakat a pillanat szüli, sosem lehet egyformán a másik fülébe suttogni: kellesz!
Mindig is úgy sejtetted, a logosz neked egészen mást jelent, mint a korosztályod nagyobbik részének. Aztán a szex terén is rádöbbensz erre. Még tizenéveid elején megtaláltál néhány csapnivaló ponyvát, ilyen örök szerelem meg izzó vágy a mesés szigeteken, érezted hogy rossz, de elkezdted kapisgálni, hogy mitől jó, ami ott történik. Ilyenkor még úgyis a fehér lovon/Mercedesen érkező herceg a non plus ultra, belefér tehát a rózsaszirmos ágy, esetleg a naplementében fürdő tengerparti homok.
teljes bejegyzés >
szeptember 30, 2009, venusz »
Eltelt egy év, mióta nincs velem. (vagy én nem vagyok vele?hm…) Mint a kalitkába zárt madár ha kiszabadul, úgy fogtam neki új életem építgetésének. Toronymagasra építettem azóta. Jöttek sorban az alkohol mámoros éjszakák, a furcsa hajnali ébredések…a “ki ez és hogy került az ágyamba” típusú reggeli merengések.
Volt, hogy bántam, volt hogy nem. Jólesett a szabadság. Szingli nőtársaimmal legalább volt miről beszélni másnap: a mérettől kezdve, a pózokon át egészen az utolsó szál cigaretta elszívása közben ejtett párbeszédig. Voltak nagyon fiatalok, vagy sokkal idősebbek, volt szeretkezés, de gyakoribb volt a dugás…a szó leglehangolóbb értelmében.
teljes bejegyzés >
Magyarul is tudó mobiltelefonom Késem. Ott leszek…, Találkozzunk -kor…, A megbeszélés elmarad… sablonjai között véletlenül felfedeztem az Én is szeretlek instant sms-t. Milyen praktikus! Ha kedvesünk romantikus rohamában leírja nekünk azt a bűvös szót, mi két gombnyomással letudhatjuk.
teljes bejegyzés >
február 18, 2008, venusz »
Telnek a napok, mintha meg sem történnének igazán, mintha belefeledkeznék (nénk) a puszta létbe. Mintha az elég lenne, hogy eszünk, iszunk, dolgozunk és komolyan vesszük magunkat. Gépiesített élet ez, ha egyáltalán annak nevezhető. Viszont van néhány pillanat, amikor embernek érzem magam, rájövök arra, hogy vannak érzések a test mögött.
teljes bejegyzés >
január 31, 2008, delinke »
Kezembe került egy oktató-tájékoztató könyvecske, amit Bukarestben adtak ki 1972-ben. Lányos témákról szól. A bevezetőben azt vitatja, vajon léteznek-e egyáltalán lányos problémák az űrrepülések korában, amikor nő a férfival vállvetve, felemelt fővel közeledik a Mars és a 2000. év felé.
teljes bejegyzés >
január 24, 2008, kolozsvarikitty »
Mikor kicsi voltam és bohó, az hittem, hogy az életkorommal van baj. Mert, hogy sok embernek tetszettem. Általában nem érdekeltek. Rosszul szocializálódtam, vagy nem tudom. Soha nem azt pletykáltuk csajokul, hogy ki tetszik, hanem azt, hogy ez a tag néz…aztán voltak kitartóak.
teljes bejegyzés >
január 23, 2008, parnakonyveim »
- Nagyon fárasztó. De hetente legalább háromszor nem alszom egyedül.
- Élsz, mint hal a vízben – mondtam irigykedve; mindig is vonzott a könnyű kaland, bár sosem volt benne részem.
- Irigylem a monogámokat.
- Micsoda? Dehát sokkal szórakoztatóbb mindig újat kóstolni…
- Egy frászt.
teljes bejegyzés >
január 21, 2008, ibolyatenyer »
A nyolcadik év kezdetén valaki megint felbukkant, aki az ő nevét viseli. Álmomban korrigálok: az eredetivel találkozom, beszélgetek. Amúgyis akartam volna. Következő éjjel meglátogat – hét éve nem volt nálam –, morcos, nem hagyja, hogy a szemöldökét csókolgassam. Rákérdek, szemérmes, elszánt lesütött szemekkel vádol: nagyon sokat kívánt, és én mégsem mentem el soha. Vallok én is, ugyanazt.
teljes bejegyzés >
január 10, 2008, parnakonyveim »
A rossz kislány fél órával később érkezett, mint én. Jól szabott bőrkabát volt rajta, a fején a kabáthoz illő kis kalap, a lábán térdig érő csizma. A retikülön kívül egy aktatáska is volt nála, benne annak a modern művészeti kurzusnak a könyvei és füzetei, amit, mint később elmagyarázta, hetente háromszor látogat a Christie`s-en.
teljes bejegyzés >