Viszontlátás
Találkoztunk. Hosszú idő óta nem tódult már az orromba a teste utánozhatatlan illata. Megölelt, felemelt és körbeforgatott. Újra érezhettem a karjai erejét, beletúrhattam a vékonyszálú selyemhajába. Legszívesebben, már ott, az állomáson, mindenki előtt letepertem volna. Lágyan lehelt csókot a nyakamra és a testem minden porcikája beleborzongott a viszontlátás testi-lelki örömeibe. Már útközben is csak bámulni tudtam rá, hiszen olyan rég nem láttam. A nyakán a pihék ágaskodtak, jól láttam őket a reggel első napsugarainak fényében. A keze a kormányt szorította és figyelte az utat. Nem tudtam mit mondani csak néztem az ujjait, a szemeit, az ajkait, a haját, amit láthattam belőle és a testéből. Ami nem a teste, az velem volt eddig is: tudtam a gondolatokról, amelyek a legtöbbet foglalkoztatják, az érzéseiről, a problémáiról.
Most itt volt a teste is. Miután hazaértünk semmire sem vágytam, csakhogy átölelhessem, meztelenül, megválva a ruháktól, a gondoktól, a társadalomtól, mindenkitől. Láttam rajta, hogy Ő is erre vágyott. Két perc múlva ott feküdtem a karjai között és újra éreztem, hogy hús- vér nő vagyok és Ő az én társam, mindenben. Ott feküdhettem a mellkasán és érezhettem, ahogy a karjai átfonják a derekamat. Az ajkai tüzet szítottak a testemen. Végigcsókoltam minden porcikáját, és közben benne volt minden lágy, nedves csókban a szeretetem, a csodálatom, a hiánya, ami eddig kínzott, az örömem, a tiszteletem és a vágy, hogy MÉG, minél többet belőled. Éreztem újra mindent amit árasztott a teste: szépséget és erőt, illatot és nedvet, vágyat és szeretet. Már annyiszor elképzeltem, hogy hogyan fogom megcsókolni, hogyan fogom üdvözölni azt az anyagot, ami testet ad annak, aki Ő. A háta ívelése, a fülcimpái, a lábai hosszú, vékony hajlása, a táguló pupillái, a keze szorítása, a gödör az arcán, mindent, mindent üdvözölni akartam. Egyszerre, gyorsan, mintha csak egy pillanatig tartana az egész. Elvesztem benne és Ő elveszett bennem. Feledhetetlen viszontlátás. Most neki kellett mennie. Ott maradtam az ágyán a gondolataimmal. Csak most tudatosult bennem, hogy valójában fáradt vagyok. Még szerencse, mert másképp éreztem volna, hogy újra hiányzik. Így elnyomott az álom, ami könnyebb nem is lehetett volna abban az illatban, amit Ő hagyott ott maga után.
Hisz ezt Kny-tol kaptam :X a legszebb dolog az eletemben :X