Viszontlátás

szeptember 23, 2011, Ett »

Találkoztunk. Hosszú idő óta nem tódult már az orromba a teste utánozhatatlan illata. Megölelt, felemelt és körbeforgatott. Újra érezhettem a karjai erejét, beletúrhattam a vékonyszálú selyemhajába. Legszívesebben, már ott, az állomáson, mindenki előtt letepertem volna. Lágyan lehelt csókot a nyakamra és a testem minden porcikája beleborzongott a viszontlátás testi-lelki örömeibe. Már útközben is csak bámulni tudtam rá, hiszen olyan rég nem láttam. A nyakán a pihék ágaskodtak, jól láttam őket a reggel első napsugarainak fényében. A keze a kormányt szorította és figyelte az utat. Nem tudtam mit mondani csak néztem az ujjait, a szemeit, az ajkait, a haját, amit láthattam belőle és a testéből. Ami nem a teste, az velem volt eddig is: tudtam a gondolatokról, amelyek a legtöbbet foglalkoztatják, az érzéseiről, a problémáiról.

Most itt volt a teste is. Miután hazaértünk semmire sem vágytam, csakhogy átölelhessem, meztelenül, megválva a ruháktól, a gondoktól, a társadalomtól, mindenkitől. Láttam rajta, hogy Ő is erre vágyott. Két perc múlva ott feküdtem a karjai között és újra éreztem, hogy hús- vér nő vagyok és Ő az én társam, mindenben. Ott feküdhettem a mellkasán és érezhettem, ahogy a karjai átfonják a derekamat. Az ajkai tüzet szítottak a testemen. Végigcsókoltam minden porcikáját, és közben benne volt minden lágy, nedves csókban a szeretetem, a csodálatom, a hiánya, ami eddig kínzott, az örömem, a tiszteletem és a vágy, hogy MÉG, minél többet belőled. Éreztem újra mindent amit árasztott a teste: szépséget és erőt, illatot és nedvet, vágyat és szeretet. Már annyiszor elképzeltem, hogy hogyan fogom megcsókolni, hogyan fogom üdvözölni azt az anyagot, ami testet ad annak, aki Ő. A háta ívelése, a fülcimpái, a lábai hosszú, vékony hajlása, a táguló pupillái, a keze szorítása, a gödör az arcán, mindent, mindent üdvözölni akartam. Egyszerre, gyorsan, mintha csak egy pillanatig tartana az egész. Elvesztem benne és Ő elveszett bennem. Feledhetetlen viszontlátás. Most neki kellett mennie. Ott maradtam az ágyán a gondolataimmal. Csak most tudatosult bennem, hogy valójában fáradt vagyok. Még szerencse, mert másképp éreztem volna, hogy újra hiányzik. Így elnyomott az álom, ami könnyebb nem is lehetett volna abban az illatban, amit Ő hagyott ott maga után.

 

1 megjegyzés

  1. Hisz ezt Kny-tol kaptam :X a legszebb dolog az eletemben :X

Szólj hozzá!

Használhatod a következő XHMTL tag-eket: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <code> <em> <i> <strike> <strong>


Biztonsági kód

biborka.jpg Bocskor Bíborka énekesnő



0
Bármelly suttyó kölök tud
Lapos tsókot le-kenni,
Bármelly reves karó tud
Érzéstelen döfölni;
Könyvekbűl meg nem érted,
Mint kell nyakon lehellni,
Nyelv-tsútssal fülbe mászni,
Czimpák tsókolgatását,
Bimbók birizgatását,
Hajlások songatását,
S ha már a kis fazék forr
Véletlen bé-hatolni
Tsiklándva és tsavarva,
Hogy az el-bízott libuczka
Levegő után sepegjen,
Ismerve Herosára.

Weöres Sándor




0
    • Nagy marha vala,/ ki ezt elkövette vala,/Írókáját mártotta szarba!/ Nincsen rímhez fantázia! (...)

      gőre ábor

    • Első óvszervásárlásom középsulis gólyaként történt egy rangidős személy megbízásából (fikáztatás címén). Egész pirulva mentem be akkor még a sarki szupermarketbe.... (...)

      Szusz

    • Valasz Lilitnek!:) Tudod Lilit, itelkezni a legkonnyebb….d e az elet az mas…..akkor minden eloben megy, nincs visszajatszas… .hanem mindent akkor kell eldontened! szoval... (...)

      Alex




  • 0
    Egologó - Az erdélyi blogring

    Női tekintet Férfi tekintet Meleg tekintet Transindex Art Fotó Film Zene Fogyasztói kultúra Irodalom Napló-esszé Gender Más