Drapp kesztyű takarta a kezét, combjait szorosan egymáshoz szorította, miközben zavartan magára gombolta a kabátját. Nem a hideg ellen védekezett, úgy érezte, minden tekintet a kölcsön vett vízióját fürkészi.

Feszengett.

Régebben is kölcsön vett dolgokat, egy-egy mondatot, gondolatot, gesztust, egyszer még egy kézírást is, de azokat szerette megmutatni a világnak.

De ez más volt.

Mellkasát megbénította a légszomj és a kávézó telített levegője. Ügyetlenül nyakára húzta a kendőt,  mielőtt szájához emelte volna a csészét. Becsukta a szemét, hogy a torkát végigszántó fekete keserűség megidézhesse a napok óta tartó delíriumos állapotot.

A szavakból teremtett képiség erősebb volt mint valaha. Ujjai a billentyűk helyett az asztalt markolták. Ajkán elindult egy kéjes mosoly, és lefejtette kezéről a kesztyűt. Türkizkék körmei belehasítottak a térbe. Hosszan ívelt nyakát lecsupaszította a mámor. Akarta a tekintetek sokaságát. Kitágult pupillái a vadászt  keresték. Vágyta, hogy becserkésszék.

teljes bejegyzés >

A röntgenszem az a képesség, amellyel minden férfi rendelkezik. Képesek vagyunk minden alá belátni, minden ruha alatt felfedezni az igazi formákat. Szinte felesleges a nagy segget bő ruhákkal, vagy a kis melleket kosaras melltartókkal takargatni lányok, mert tudjuk mi lapul alattuk, ezekkel inkább magatokat csapjátok be. Persze tudom, hogy mindenki el akarja adni magát, de csak önámítás az egész, mert a férfiak pontosan tudják mi miért van.

De, hogy is működik ez az egész? Szóval jön egy lány, mondjuk feszes, hosszú nadrágja van. Ha fehér, könnyű dolgom van, mert finoman átüt a bugyija formája és netalán színe is a nadrágján, és egyből tudom, hogy mi lapulhat benne. Talán még azt is tudom milyenre borotválja, szinte érzem kezeimmel a kis szőröcskéket, melyeken keresztül vezet az út a nedves dombokra. Ha színes a nadrág az sem baj, imádnivaló mikor leül és kikandikál például egy kis rózsaszín vonal a nadrágja felett. Ilyenkor teljesen lázba jövök és már elképzelem milyen lehet a lába közt kéjesen beleélvezni.

Ha nincs rajta melltartó, azt kívánom, hogy szaladjon és lássam hogyan mozog a két kis almája, ha tőgyei vannak, az sem baj, mert a kövér nők jók, kiválóan lehet beléjük kapaszkodni, vagy akár hátulról megközelíteni őket. Ha van rajta melltartó és nem kosaras, arról álmodok milyen lehet levenni és vadul beleharapni a mellbimbójukba. Ha kosaras a melltartójuk, akkor szinte tépni akarnám, hogy megérinthessem a kosár alatt található tartalmat. És ez vonatkozik kis és nagytestű lányokra egyaránt. Imádnivalóak mind.

Három év telt el, amióta összejöttünk és kettő és fél, amióta szakítottunk. Nem volt életem szerelme –bár akkor azt hittem- mégis emlékezetes maradt. Nem a személye, hiszen azt a fél év alatt folyamatosan formáltam: vittem színházba, vittem programokra, városba jártunk. Amolyan sálas-rajzolós lány volt, művészlélek, de mégis messze állt tőle a művészet. Hiányzott belőle az a karizmatikus világkép, ami igazán naggyá tehet egy tehetséget.

Nem a személye maradt számomra emlékezetes. Bár eleinte az fogott meg és a miatt mondtam a szemébe, hogy szeretem, hamar elmúlt a dolog. Azonban tizenhét év alatt rengeteg szexualitás felgyülemlik az emberben. Tizenhét voltam, ő pedig egy évvel fiatalabb. És nem azért maradt számomra emlékezetes, mert vele szexeltem életemben először, egyáltalán nem is az első alkalmunk az emlékezetes számomra. Akkor sem maradt volna jobban meg az emlékezetemben a teste és az az éjszaka, ha előre tudtam volna, hogy az lesz az utolsó közös alkalmunk…

Mai napig érzem ujjbegyeimen a bőrének tapintását, érzem, ahogy kezeivel a tarkóm fogja. Nyaraltunk. Sötét kis ház egyik szobájában voltunk, akkor dőltünk hanyatt az ablak melletti ágyon. A nagyon forró nap után, forró éjszaka ígérkezett. Nem láttam őt a sötétben, de kontúrját megrajzolta a hold. Néhány pillanatra mindketten elhallgattunk éreztem, ahogy karjaink egymáshoz érnek. Sütött. Nem volt kérdés, hogy hozzá kell érnem, nem volt kérdés hogy csókokkal kell bejárnom a testét. Pontosan emlékszem minden porcikájára, a feszes bőrére, ahogy vonaglott rajtam, a fenekének vonalaira, combjainak hajlataira, az anyajegyre a köldökétől kicsit jobbra, fentebb. Lélegzetünk forró és mély volt.

teljes bejegyzés >

A szó időnként több a képnél vagy a filmnél. A képen egy szempontból biztosan nincs semmi érdekes: bármikor láthatod élőben is. Figuratív, esztétikus vagy sem, de mindenképpen létező. Kézzelfogható. A szavakat a pillanat szüli, sosem lehet egyformán a másik fülébe suttogni: kellesz!

Mindig is úgy sejtetted, a logosz neked egészen mást jelent, mint a korosztályod nagyobbik részének. Aztán a szex terén is rádöbbensz erre. Még tizenéveid elején megtaláltál néhány csapnivaló ponyvát, ilyen örök szerelem meg izzó vágy a mesés szigeteken, érezted hogy rossz, de elkezdted kapisgálni, hogy mitől jó, ami ott történik. Ilyenkor még úgyis a fehér lovon/Mercedesen érkező herceg a non plus ultra, belefér tehát a rózsaszirmos ágy, esetleg a naplementében fürdő tengerparti homok.

teljes bejegyzés >

Puhára vetettem az éjszakát

Ma puhára vetettem a csilló éjszakát, kertek araszoló sötétjét pilláim alá babusgattam s párnánk lett hűs kazlak sejtelmes zizzenése.

teljes bejegyzés >