Türkiz mámor
Drapp kesztyű takarta a kezét, combjait szorosan egymáshoz szorította, miközben zavartan magára gombolta a kabátját. Nem a hideg ellen védekezett, úgy érezte, minden tekintet a kölcsön vett vízióját fürkészi.
Feszengett.
Régebben is kölcsön vett dolgokat, egy-egy mondatot, gondolatot, gesztust, egyszer még egy kézírást is, de azokat szerette megmutatni a világnak.
De ez más volt.
Mellkasát megbénította a légszomj és a kávézó telített levegője. Ügyetlenül nyakára húzta a kendőt, mielőtt szájához emelte volna a csészét. Becsukta a szemét, hogy a torkát végigszántó fekete keserűség megidézhesse a napok óta tartó delíriumos állapotot.
A szavakból teremtett képiség erősebb volt mint valaha. Ujjai a billentyűk helyett az asztalt markolták. Ajkán elindult egy kéjes mosoly, és lefejtette kezéről a kesztyűt. Türkizkék körmei belehasítottak a térbe. Hosszan ívelt nyakát lecsupaszította a mámor. Akarta a tekintetek sokaságát. Kitágult pupillái a vadászt keresték. Vágyta, hogy becserkésszék.
Felállt. Mozdulatai megerőszakolták az időt, és háta mögött hangtalanul záródott a tér.
A lábával résnyire kitartott ajtón keresztül betóduló fények szétterpeszkedtek a derekán szorosra húzott türkiz korzetten. Zsigeri egymásnak feszülésük megtörte a hömpölygő lassúságot, és idegenségüket a hangtalanul lüktető rángások oldották.
Kölcsön kért víziójának, arctalan vadászát, összezárt szemeinek mozdulatlanságával, testének utolsó rezdüléseibe zárta.
Újra felvette a kabátját, de nem gombolta be, csak magára szorította. Elindult, hogy visszaadja a türkiz színű víziót. Lakkozott körmei a fal érdességétől kopottak voltak, harisnyakötőjére rászáradt a gyöngyházszínű vágy, csak a derekán feszült még mindig a korzett.
Nem néztek egymás szemébe. Markolták a vízió illúzióját, de már egyikük sem akarta.
Megcsalt víziójuk szemétdombján, mereven feküdt egy türkiz színű korzett, szalagját néha megemelte az esti szél.
…bocs, tudom, hogy nőnek lehetetlen szerkesztői tanácsot admni, majd ő tuggya miajó, de ez
Felállt. Mozdulatai megerőszakolták az időt, és háta mögött hangtalanul záródott a tér.
kb 1977. óta még amatőr mozgalomban, Ki-Mit-Tud -on és 1980. óta pedig pávaköri szinten is tilostilostilos
én nem bánom, én csak szivességet tettem, amiért szóltam
10 éves kori verseimből kibírálta az ilyent a tantónéni
Csodálatos ….egyszerűen lenyűgöző. Nagyon megfogott az a 2 mondat”Felállt. Mozdulatai megerőszakolták az időt, és háta mögött hangtalanul záródott a tér.”
Minden elismerésem:-)