Hűtlenség: vonzások vagy választások
Amikor este biztonságos fészekbe, ismerős illatú testhez bújsz, nagyjából tudod a forgatókönyveket, hosszan nézed az arcát, belemerülsz a szerelmes, álmos vagy éppen izgalomtól ragyogó szempárba, vadászatot játszol hazai terepen, tudod, hol vannak akadályok, ismered a titkos ösvényeket, búvóhelyeket, csapdákat, csalikat, néha hunyó vagy, néha a bújó, sok év után is izgalmas és végtelen változatosságú mégis a játék az illatos kertben.
És amikor hirtelen gyökértelen leszel, mintha az életed nem is a te filmed lenne, és itt egy új, izgató helyzet, egy utazás, buli vagy tábor, és az Ismeretlen, akinek elveszhetsz a tekintetében. Akinek erdejében még nem jártál, nincsenek ismerős zugok, csak a félelem és izgalom illata, és menekülnél, meg nem is. Tegyük fel, megtörténik… Azt (is) írtátok, “A hűtlenség néha jót tesz egy kapcsolatnak.”
Hogy működik ez, mikortól válik végzetessé? Ha minden oké volt korábban, és csupán “véletlen kisiklás” történt a kölcsönös vonzások meghatározta pályán, valószínűleg minden visszaáll a helyére. Főleg ha meg lehet mindezt beszélni, sírni, nevetni, harcolni és elfogadni. Ha senki nem uralkodik a másikon, ha ajándéknak tekinti a szerelmet és a bizalmat.
De ha a többéves kapcsolat már kifelé is marakodásnak, egymás marcangolásának tűnik, ha a vadászat eldurvul, egyre többször játszódik le a két hunyó vagy két bújó felállásban a történet, akkor megbomlik az egyensúly, és a megszokott pályáról valósággal letaszít egy másik vonzás. Vissza lehet innen is térni? Lehet hazudni, de érdemes? Vagy megpróbálni beszélgetni? Újrakezdhető a történet ugyanazokkal a szereplőkkel, ugyanúgy, vagy majdnem ugyanúgy? Választás kérdése mindez? És végül: kívülről bele lehet látni egy ilyen helyzetbe, és lehet segíteni, ráébreszteni, nemcsak meghallgatni?
külső segítséggel rá lehet látni kivűlről szerintem még annak is aki benne van.
“A hűtlenség néha jót tesz egy kapcsolatnak.” és mindig nagyon jót tesz a hűtlen félnek. 2 dolog követhet egy félrelépést: 1.rájössz hogy a világon a legjobban szereted a párodat és másnap reggel szembeköpöd magad a tükörbe, de megerősítetted erzelmeid alapkövet 2.avval a felismeréssel találkozol, hogy párod nem a megfelelő számodra és nincs értelme tovább folytatni, mert valami hiányzik az illetőből. Mindkét eshetőség végeredmény a “kíváncsi” fél számára a lehető legjobb. Mivel az meber egoista lény, a két “út” valamelykét fogja választani.
3. rájössz, hogy a párodból hiányzik valami, amit per pill másnál kerestél, de mindezzel együtt ő a megfelelő a számodra. Mivel az ember egoista, nehezen szánja rá magát egy megszokott rend felborítására, szeret több ideig mérlegelni, mielőtt a két út valamelyikét választaná.
(Ez a változat pont úgy nem általános érvényű, mint az előttem szóló 2 útja.)
“A hűtlenség néha jót tesz egy kapcsolatnak.” és mindig nagyon jót tesz a hűtlen félnek. - Persze hogy jót tesz neki, ha egy szívtelen dög. Ellenkező esetben, és ha számít neki bármit is ez a kapcsolata, akkor viszont vagy azért fog haragudni magára, mert megtette és nem mondta el, vagy mert elmondta, és ezzel hatalmas csapást mért a kapcsolatára. Nem csak a megcsaltnak nehéz, de a megcsaló olyan morális hátrányba kerül a partneréhez képest, amit az emberi lélek egyszerűen nem bír eliviselni. És ezért inkább tovább áll, szóval aki csal, az szerintem a kapcsolata halálos ítéletét írja alá.
@logosz: “Mivel az ember egoista, nehezen szánja rá magát egy megszokott rend felborítására, szeret több ideig mérlegelni, mielőtt a két út valamelyikét választaná” - az ilyen kényelmes és gyáva embereknek kívánom, hogy két szék között landoljanak a padlón
Valasz Lilitnek!:)
Tudod Lilit, itelkezni a legkonnyebb….de az elet az mas…..akkor minden eloben megy, nincs visszajatszas….hanem mindent akkor kell eldontened! szoval ne itelkezz, hogy masok se iteljenek Teged