Átélted valaha azt a pillanatot, amikor adni jobb volt, mint kapni? Azon túl, hogy a szex kettőről szól, kölcsönösségről, egyensúlyról, satöbbi – azon a ponton, amikor a te egyensúlyod köszöni szépen, annyira jól van, hogy másnak is szívesen juttatsz belőle.

Lehet ilyent nagy szerelemből, de nem csak. Szex van a szerelmen túl is, sőt, még jó is tud lenni, és van a másik örömének való örvendés is, csak úgy. Viszont feltétlenül szükségeltetik hozzá valami határtalan szimpátia és empátia, nem föltétlenül a partner iránt, hanem általában, az emberiség iránt, amelynek ellenkező nemű része számodra éppen abban az egyben testesül meg.

Nem egyébért, csak hogy eszedbe ne jusson azon pedálozni, mennyire csúnya dolog elfogadni, és nem viszonozni. Az optimális az, ha mindezt ajándékként fogod fel, amit lehet, hogy nem ott és nem akkor, de egyszer, valakitől visszakapsz, vagy az is lehet, hogy már megkaptad előlegben.

Gondolj csak bele: megtörtént már, hogy neked összejött, és neki nem? Hogy hamarább elfáradtál, ő meg inkább hagyott aludni, vagy egyszerűen csak mert olyan passzban volt. És ha eddig nem történt meg, előbb-utóbb megtörténik majd, merthogy emberből vagy, az pedig nem a tökéletességéről híres.

Adni anélkül, hogy kapnál, nem jelent szolgaságot, nem jelent megalázkodást. Hiszen nem azért csinálod, mert kényszerítenek, és bármelyik pillanatban abbahagyhatnád – ebben az esetben viszont elveszne a jól végzett munka öröme, nem látnád a másikat hálásan pihegni melletted.

De jelent sugárzást, a nemiséged átélését is azon keresztül, amit képes vagy kihozni valaki másból. Legyezgeti a hiúságodat. Netán tanulsz is valamit, hiszen jobban, teljesebben oda tudsz figyelni, ha a magad bajait éppen félretetted.

Szóval, rövidre zárva, annyit akartam mondani, kedves nő- vagy férfitársam: egyszer próbáld ki az önzetlenkedést a szexben. Mert jó az.