október 29, 2010, Lilit »
Speier Dávid verse:
Hajnal kettő három
Hajnalban kettő előtt
Térdeltem hasad előtt
Hajnalban három előtt
Néztelek még mielőtt
Hajnalban kettő felé
Indultam méhed felé
Hajnalban három felé
A fémmel torkod felé
Hajnalban kettő körül
Nedvesen vettél körül
Hajnalban három körül
Vércseppek körös körül
Hajnalban kettő tájt
Oly jó volt szinte fájt
Hajnalban három tájt
Neked már rég nem fájt
Hajnalban kettő után
Kutattál kezem után
Hajnalban három után
Vak arcod bámult bután
augusztus 24, 2009, sbpaul »
Szerettem a tavat. Emberek lubickoltak a vízben. Halak a gát mögött, a Dunában. Kényeskedők papucsban. Sosem-volt- katonák makkos cipőben. Dugni jártak a tóhoz. Egy öreg bácsika mesélt nekem tizenhárom évesen a szexről. Kíváncsi voltam. A kövön ültem – a biciklim a fának támasztva. Nem kérdezgettem Kálmán bácsit – kezében pornóújsággal recitálta, ne légy olyan, mint a thai srácok! Mondtam neki, piros holdjáróm sincsen, csak a tavat szeretem, ahol mindenki más. Úsznak a vízben, nevetnek és pancsolnak és elfelejtenek mindent, a vizet, a tavat.
június 18, 2008, Horváth Előd Benjámin »
A megcsalás lehet személytelen,
csak így jutott ez is ki itt neked,
a térd, félig letolt gatyád
s egy harapás a válladon korán,
mikor csak sötétkék a pirkadat,
a szíved is csupán sötét… betét,
egy részeg hülye, semmi más, haladsz,
s az öl csak rozsdaszagba húz ekképp.
teljes bejegyzés >
június 13, 2008, Horváth Előd Benjámin »
Legyen hibás a vers. Tegyen be kéjbe, jégmadár, csak föl, annáleszekbe, pornográf egekbe át, a megismerhetetlenségig és tovább. Narancs, cikkekre bomlok fel, duzzadnak az erek s az arc. Pigmentet álmodok.
teljes bejegyzés >
Puhára vetettem az éjszakát
Ma puhára vetettem a csilló éjszakát, kertek araszoló sötétjét pilláim alá babusgattam s párnánk lett hűs kazlak sejtelmes zizzenése.
teljes bejegyzés >
április 21, 2008, bocskor_biborka »
Itt ülök a gép előtt és írnom kell az erotikáról. Egy férfi zaklat folyamatosan, de nem tudok rá figyelni, mert nekem írnom kell az erotikáról
teljes bejegyzés >
február 3, 2008, jamboref »
kampó igric (Pető Tóth Károly): Kedves Feró! Egyszer voltam Delhiben, de én aztatat nem hiszem E két sorból írjál egy baszonettet: Pandzsábi picsacsáb csattog a semmiben s testem meghibban, ha lelked ellibben
teljes bejegyzés >
január 28, 2008, jamboref »
Hajtóvadászatot rendezünk most,
testedben ébreszd fel a ledér nőt
a lábaim közt verd a makkost,
így fokozva bennem a térerőt.
teljes bejegyzés >
január 25, 2008, jamboref »
Hófehér magom egybesűrítem,
férfiasságom fuzionálva,
nyámnyila nyálkám beléd ürítem,
mégpedig a forró pinádba.
teljes bejegyzés >
január 24, 2008, mad-MOI-selle »
“Ruhában vagy ruhátlanul
Szőnyegen, széken, ágyban
délelőtt, délután, éjszaka
beszeszelve vagy jeges józanon,
játékosan mint a kölykök
vagy szótlanul, mint az idegenek
félálomban, el-el szundítva,
vagy éberen fújva a füstöt-
Te mire gondolsz közben?
teljes bejegyzés >
január 17, 2008, jamboref »
Ó ne te légy a rabszolgám,
se zombi, sem akaratlan,
légy csak a domina vaginám,
egy akaratos forró katlan.
teljes bejegyzés >
január 15, 2008, jamboref »
(Haláltszemberöhögőgörcsöm)
Ott ült a szürke láncfűrészes,
mert kaszája már divatjamúlt.
Mögötte tomboló harci ménes,
mely halál szagától megvadult.
teljes bejegyzés >
január 13, 2008, montechristo »
Rab Zsuzsa: Otthagyott városomban
Valaki énhelyettem ittmaradt.
Elcseréltem vele a sorsomat.
Futamoz álmosan a zongorán,
temetőbe sétál ki délután,
gyereket pólyáz, szekrényben matat.
Valaki énhelyettem ittmaradt.
Az énnekem szánt sorsot pergeti.
Ezt a kisutcát hagytam itt neki,
ezt az ecetfát nyarai felett,
hitvesi ágyat, dombos szigetet,
halálig-biztos társat hagytam itt,
ki ősszel rá meleg kendőt terít,
keresztelőket, temetéseket,
boros-toros, bő nevetéseket,
víg névnapokat, apró gondokat,
sereg rokont, derék utódokat,
lángok-falta, vad esztendők helyett
tisztes nyugalmú, hosszú életet,
s csak néha egy névtelen sajdulást:
ezt akarta – vagy mást? Valami mást?…
Valaki énhelyettem ittmaradt.
Küszöbére csempésztem sorsomat.
Ha tudna rólam, hogy gondolna rám?
Nem merek benézni az ablakán.
Giovanni Gastel fotója
január 11, 2008, jamboref »
A halállal együtt lankadtam,
lekonyult hát fénylő falloszom,
miután számtalanszor beléd haladtam
a konyhában a kockás abroszon.
teljes bejegyzés >
Piros
Úgy közlekedsz, éjt nappá téve, mint
a föld gyomrában hömpölygő folyók,
feltarthatatlan belső rend szerint
jelentkezel, mint szó helyén a csók –
teljes bejegyzés >
Fekete
A földalatti járatok síkos, hideg,
vízlakta éve volt,
pedig megláttalak és megszerettelek.
teljes bejegyzés >