Piros
január 9, 2008, nocsek »
Piros
Úgy közlekedsz, éjt nappá téve, mint
a föld gyomrában hömpölygő folyók,
feltarthatatlan belső rend szerint
jelentkezel, mint szó helyén a csók –
felöleled a félszeg levegőt,
a gond tornácán ülő képeket,
mert te merülsz fel mindenek előtt,
hozzád képest a fény csak lépeget – szüntelen izzásod pántjaival
átfogod a sötétség áramát,
hídat terítsz, mely kalandozni csal,
mert úgy tűnik: sosem szakítja át
a pusztulás elemi ereje,
a szeles űrből zúduló halál –
piros zuhatag, úgy dacolsz vele,
mintha helyette is te omlanál.
Címkék: vers
Szólj hozzá!