Kérek egy óvszert
Elvileg nem nagyobb ügy egy papírzsebkendőnél, borotvánál vagy láz elleni pezsgőtablettánál. De akkor honnan a sok óvszervásárlós sztori?
Mr Yellow
Nyolcadikos koromban vettem életem első kotonját, fogadásból. Az egész osztály beszállt, fejenként 1 lejbe fogadtam mindenkivel (1 lej 25 bani volt egy vajas kifli), hogy meg merem csinálni. V alakban vonult fel mögöttem 35 ember, úgy mentem be a patikába, megvettem a standard, kínai, Butterfly kotont, azután meg egy hétig azon vitatkoztunk, mit csináljunk vele.
Végül nálunk otthon, a budi kagylójában csap alá tartottuk, és addig engedték bele a vizet, míg kihasadt. Utána literesborkánnyal kimerték a vizet a kagylóból, hogy megtudjuk, mennyi vizet bír meg a kínai koton. Tíz és fél borkán volt, máig emlékszem, de ma már kísért, hogy lehet, nem literes volt az a borkán, csak hétdecis.
Ms Orange
Óvszert a posztpatriarchátusban is általában a pasi vesz, nálunk mégis inkább úgy alakult, hogy az én vállaimra nehezedett a feladat. Az elején persze mindig éjjel derült ki, hogy elfogyott még a vésztartalék is, ilyenkor aztán sokat kellett gyalogolni a legközelebbi éjjel-nappaliig.
Kicsi ablak nyitva, nagyapámkorú bácsi odabent komótosan szedegeti össze a polcokról az épp sorra kerülő vásárló kérte termékeket. Sor, az van. Mit csinál a szégyenlős, copfos kislány, hát mit: előreengedi az ötvenes szomszédbácsit, hadd vegye meg ő előbb a szánkós vociját, udvariasan mosolyogva hátrábblép, amikor megérkezik az üzlet elé a fiatal anyuka nyűgös gyerekével…
Lassan mindenki megkapja, amit akar, a végén már csak én toporgok az ablak előtt, összeszedem magam a kérdő nagyapai tekintetre, és kinyögöm, hogy óvszert akarok, nem Durexet, mert az drága, hanem Sicót, olcsó is, jó is, és olyan csomagolást is kapni belőle, amiben nemcsakhárom darab van. (Apropó, hová tűnt manapság a CPR terméke az üzletekből?!)
Közben három srác érkezik, beállnak mögém a sorba, együtt meredünk a bácsira, amikor színpadi hangerővel közli, ebben az üzletben ilyesmit nem árulnak. (Hangsúly az “ilyesmi”-n, és bár az arca nem árul el különösebb érzelmeket, kihallani ebből, hogy megvan a véleménye az ifjabb generációk léha erkölcseiről.)
Leforrázva fordulok meg, már rohannék, az egyik srác utánam szól. Kezembe ad egy Love feliratú csomagocskát, mosolyog, semmi heccelődés, semmi szívatás, bár az egyik haverja nem állja meg, hogy meg ne kérdezze, aztán van-e, akivel elhasználni, mert ha nincs, csak szóljak… Visszamosolygok, és eltűnök az éjszakában.
Ms Brown
Ha egyedül veszek óvszert, semmi extra: kosárba dob, fizet, távozik. De ha ott van az ember óvszergyűjteménnyel büszkélkedő barátnője is, az már teljesen más tál tészta.
Ott állnak a gyógyszertár polcán, szépen felsorakoztatva. Végig kell bogarászni az összeset: az egyik ultravékony (á nem, ez elszakad), a másik rücskös (és azt érzed is?), a harmadik banánízű (jé, ilyen nem volt még, csak epres).
Békésen szemlézzük és kommentáljuk a felhozatalt, a legnagyobb sikere egy csomag feketének van: hiába, hogy slankít, de ki kell próbálni. A csiklandozós óvszernél megáll a tudományunk, egyikünk sem tudja, hogyan működik, mindenesetre tanúsíthatom, hogy tényleg csiklandoz, és olyan szaga van, mint a mentolos rágónak.
Óvszert vásárolni kettesben talán még a közös turkálózásnál is jobb: tapasztalatcsere, meg persze sok nevetés. A jókedvünk a polcról leemelt dobozkák számával egyenes arányban nő, főleg, amikor rápillantunk a két elárusítónőre, akik éppen pirulva süllyednének el a föld alá.
Mr Purple
A dolog úgy kezdődött, hogy objektív körülmények miatt változott az óvszervásárlás helyszíne. A sokadik betérés alkalmával a sarki gyógyszertárban a barátnőm mégsem óvszert, hanem egy terhességi tesztet vásárolt. Ezzel még semmi baj nem volt, a patikus csajok legalább annyira hozzá voltak szokva a terhességi tesztek kikéréséhez, mint az óvszereladáshoz – legalábbis a barátnőm beszámolója alapján.
Furán akkor kezdett nézni a patikusnéni, mikor a nőm két napra a terhességi teszt után fogamzásgátlót kért tőle. Az már fölöttébb penibilis, ne mondjam, röhejes vagy pirulós szituáció lehetett, mikor a következő patikai akciózás alkalmával a barátnőm óvszert vásárolt. A patikuslánynak úgy tűnhetett, felcserélték az elővigyázatossági sorrendet: már alig bírta nevetés nélkül.
Mr Blue
Az utóbbi években nem tudok felidézni óvszer-vásárlós sztorikat, elsősorban azért, mert nem használok, másrészt meg azért, mert ahány fesztiválra járok, mindenhol feltankolnak belőle a kedves támogatók. Úgyhogy vissza a középiskolás évekhez: 9-10. osztályban többször kértek meg osztálytársaim, hogy vásároljak nekik, amit én furcsa módon be is vállaltam, sőt, valahol a lelkem mélyén még büszke is voltam rá.
Be a gyógyszertárba, szorongva sorbaállni, aztán kasszásnénire nézni, de csak egy pillanatig, épp csak hogy meglegyen a szemkontaktus, és halkan, nehogy valaki is meghallja, kérni egy csomaggal. Mire fizetésre kerül a sor, már zsebben a szerzemény, és többet már nem kell nézni semerre, csak minél gyorsabban ki a gyógyszertából, egyszer szinte el is ütöttem egy oszlopot a nagy semerresenézésben. Egy nénit meg szinte nélkül.
Aztán kint nem elővenni, hanem elmenni a blokkok közé, ahol senki sem láthatja, és átadni az új tulajdonosnak, aki talán használni is fogja. Persze hogy magamnak is vettem, az első hármas csomag az íróasztalom fiókjában lapult évekig, egy óvszer kivételével, ami viszont a kabátom belső zsebében húzta ki ezt az időszakot, egészen amíg apám meg nem találta.
Ez csak úgy derült ki, hogy egy veszekedés során hozzám vágta, hogy én csak szórakozom meg nőzök a tanulás helyett. A nőzésből persze semmi nem volt igaz, az óvszer csak azért volt mindig a zsebemben, hogy hátha mégis. De erre még várnom kellett egy-két évet.
Mr Red
Tehát van egy kis csomag, melyet egy biológiai funkcióra való válaszként fejlesztettek ki, tehát elvileg nem nagyobb ügy egy papírzsebkendőnél, borotvánál vagy láz elleni pezsgőtablettánál. Végülis a hűlés is egy eléggé személyes dolog, nem? Mégis, könnyebb szívvel teszi be az ember a kosarába az utóbbiakat, mint az előbbi nyomorult kis dobozt.
Egy történet: a sarki fűszeresnél – ahol naponta vásárolunk és jól ismernek engem meg a családom is – eszembe jut az óvszer-téma. Persze nincsen polcon, hanem a kasszánál van kitéve, de jó távol: nem lehet csak úgy odanyúlni és betenni a kosárba, kérni kell. Tehát kérek, a következőképpen:
– Egy óvszer is lesz – mondom normális hangerővel. – Mi? – kérdez vissza jó hangosan a kasszásként dolgozó középkorú férfi. – Óvszer – ismétlem. Ekkor a sorban minden tekintet a tarkómra szegeződik. Legalábbis úgy érzem. – Ja igen. Milyen? Vastag? Vagy eperízű? – mutat széles mozdulattal az amúgy elég bőséges kínálatra. – Hát mindegy – így én. (Most már eléggé kínos a helyzet, bár nem vagyok pirulós fajta.) Kivesz egyet, én a jeggyűrűs kezemmel nyúlok utána, amit szintén jól megbámul. Ilyen ez. Azóta többször is vettem óvszert ugyanott. Hogy szokják.
Egyébként én sem vagyok jobb a többieknél: nem állom meg hogy ne gondoljak valamire, amikor előttem egy lány vesz egy csomag cigit, egy két literes kólát és egy csomag hármas óvszert – majd kis gondolkodás után visszateszi a hármast, és leveszi a tízes csomagot. Ugye nem lehet nem értelmezni a helyzetet?
Aki ilyet leír, hogy “borkán” meg “blokk”, azt állandó óvszerhasználatra kötelezném, hogy ne szaporodjon tovább.
Ms Orange:
A sico tényleg eltűnt Kolozsvárról. Központi patikákban még nyomokban előfordul. Ha esetleg Szatmáron jártok tankoljatok fel. Ott lehet kapni, mi is álalában ott vesszük
Kedves Lujza, az az idő borkányostól, blokkostól rég kihalóban van, nem hinném, hogy bármiféle bűnös szaporodás egyhamar visszahozná. Én értékeltem a történet hangulatát, amihez a helyi szókincs szerepeltetése is nagy mértékben hozzájárul.
Azt hiszem engem akkor néztek meg legfurábban, mikor itt Kolozsváron megkérdeztem egy arab boltban, hogy kajabonra lehet óvszert vásárolni… Az igenlő válasz után meg vettem 3 csomaggal.
- Jó napot! Kapható önöknél óvszer?
- Igen, milyet szeretne?
- Milyen van?
- Ez, meg eez, meg eeeez…
(Jó, budapesti vagyok, könnyen lehet, hogy soha többet nem látom az eladónőt. De amúgy tetszenek a sztorik )
Első óvszervásárlásom középsulis gólyaként történt egy rangidős személy megbízásából (fikáztatás címén). Egész pirulva mentem be akkor még a sarki szupermarketbe.
Ehhez képest most csak csiklandoznak a furcsa tekintetek, mikor háromhavonta leteszem a bevásárlóközpont futószalagjára a két-három doboz tizenkettes csomagolású óvszert. Még érdekesebb, mikor párom is velem jön bevásárolni.