szeptember 23, 2011, Ett »
Találkoztunk. Hosszú idő óta nem tódult már az orromba a teste utánozhatatlan illata. Megölelt, felemelt és körbeforgatott. Újra érezhettem a karjai erejét, beletúrhattam a vékonyszálú selyemhajába. Legszívesebben, már ott, az állomáson, mindenki előtt letepertem volna. Lágyan lehelt csókot a nyakamra és a testem minden porcikája beleborzongott a viszontlátás testi-lelki örömeibe. Már útközben is csak bámulni tudtam rá, hiszen olyan rég nem láttam. A nyakán a pihék ágaskodtak, jól láttam őket a reggel első napsugarainak fényében. A keze a kormányt szorította és figyelte az utat. Nem tudtam mit mondani csak néztem az ujjait, a szemeit, az ajkait, a haját, amit láthattam belőle és a testéből. Ami nem a teste, az velem volt eddig is: tudtam a gondolatokról, amelyek a legtöbbet foglalkoztatják, az érzéseiről, a problémáiról.
teljes bejegyzés >
december 20, 2010, romai »
Kába vagyok. A szemhéjamon keresztül fura fény-figurákat látok. Még alszom… igen… még olyan jó nem érezni, hogy hol végződik a paplan s hol kezdődik az alvásban kiforrósodott, kissé izzadt bőröm. Még olyan finoman nehéz az agyam… homályos, tompa… csak az ősi ösztönök. Azok működnek csak. Becsukott szemmel betájolom magam. Még álmodom, még nem vagyok éber, de az agyam megkezdte az alapprogramok betöltését, ezeknek indítását.
Jobb felől az ablak… ez a vörös fény a sötétítő. A játszi árnyék-minták? Biztos a függöny darabos, vörösen izzó háló-szemei. Akkor mögöttem van az asztal, fejem fölött, a képernyővel… a pénztárcámmal, az órával… tényleg, vajon még hogy nem csörgött? A kályha a lábamnál. Az ágy mellett biztos a könyvek. Olvasás… szesszió… Az ajtó. Valahol messze, balra. Szekrény. Ajtótól jobbra, illetve balra. Páratartalom-mérő a falon. Összecsukott ajkaim szétnyílnak, s a mély sóhajtáshoz nagy levegőt veszek… elbóbiskolok… … ízt érzek a számban. Illatot az orromban. Az illat a fáé… halkan ropog a kályhában… friss, meleg… fenyőillat. Kis ág, szaloncukrokkal, pici gömböcskével. Hugi hozta be. Ő is díszítette… ropogó fa és illatozó ág… meg az aprósütemény. Az is van. Vaníliás-kakaós. Lekvárral összeragasztva. Cseresznyéssel… gyertya-edzett viasz.
teljes bejegyzés >
február 22, 2008, zirzabella »
Az, hogy szikrázik köztetek a levegő, hogy rajtafelejted a tekinteted ilyen-olyan testtájékain, hogy bizseregsz, ha harminc centinél közelebb van, még korántsem minden. Egy jó szeretkezést ezer aprósággal el lehet lőni.
teljes bejegyzés >