- Nagyon fárasztó. De hetente legalább háromszor nem alszom egyedül.
- Élsz, mint hal a vízben – mondtam irigykedve; mindig is vonzott a könnyű kaland, bár sosem volt benne részem.
- Irigylem a monogámokat.
- Micsoda? Dehát sokkal szórakoztatóbb mindig újat kóstolni…
- Egy frászt. – Rovira rögeszmés mozdulattal pödörte bajusza végét. – a Kezdet mindig nagyon izgalmas. – Rovira nagyot kortyolt a söréből és szomorúan nézett rá: - Nem, a kezdet sem az, ha az egészet csak azért csinálod, hogy kiverd a fejedből Montserratot.
- Ugyan, ne beszélj már bolondokat: a csajozás remek móka. Még akkor is ha a felejtés miatt csinálod.
- Nem. A végén már magadat is meg a lányt is gyűlölöd, akit zsebkendőnek használsz.
- Szerintem egy kaland kezdete mindig izgató.
- Igazi teoretikus vagy.
- Azt mondtad, hogy ezer nőt akarsz lefektetni.
- Meg is teszem, de sírva.
- Akkor miért nem hagyod abba?
- Muszáj folytatnom, különbe felbukkan a szellem.
- Montserraté?
- Te nem vagy komplett.
- Nem hát. Ezért kefélek. (…) Pedig halálosan fáraszt. Mindig újat kell találnod. Elöről kell kezdened a csábítást, vagy folyton figyelned kell, nem akad-e meg rajtad valakinek a szeme… És nem veszed észre, hogy az életben más dolgok is vannak, mert azzal telik a napot, hogy biztosítsd, este legyen kivel kefélni. Néha egy-egy lánnyal két, három éjszaka is tart… De aztán valamelyikünk rájön, hogy ez veszélyes út, mert egyfajta házasság előtti rutinhoz vezet. Vagy ami még rosszabb, kezdessz beleszeretni, s akor megmndja, hogy nem megy, mert férjnél van, és van egy aranyos kislánya.

Jaume Cabré: Az eunuch árnyéka. Ford: Tomcsányi Zsuzsanna. Európa, 2004.