kitty ír, ő olvas
Mikor kicsi voltam és bohó, az hittem, hogy az életkorommal van baj. Mert, hogy sok embernek tetszettem. Általában nem érdekeltek. Rosszul szocializálódtam, vagy nem tudom. Soha nem azt pletykáltuk csajokul, hogy ki tetszik, hanem azt, hogy ez a tag néz…aztán voltak kitartóak. Nem csak néztek. Kezdtem őket szeretni. Nem, nem voltam szerelmes, csak emberként. Ezzel együtt jár a ragaszkodás. Kezdtek ragaszkodni hozzám. Lassan én is kezdtem ragaszkodni. Valószínű azért, mert nagyon féltem, hogy emberként is elveszítem. Ilyenkor kezdtem el én futni olyan emberek után, akik éveken át futottak utánam. Ekkor kezdtek el menekülni előlem, én meg szenvedtem. Nagyon tudok szenvedni.
Mikor kamasz voltam, azt hittem, hogy ez életkori sajátosság, s kinövöm. De nem, nem nőttem ki, vajon azért van, mert megragadtam ezen a szinten?
P.s: Egyetlen történet volt -a többi mellett-, ami másról szólt. Hogy miről, még mindig nem tudom. Sok-sok éve, nincs vége, nincs lezárva.
Szólj hozzá!