Álom
január 21, 2008, ibolyatenyer » | 2 megjegyzés »
A nyolcadik év kezdetén valaki megint felbukkant, aki az ő nevét viseli. Álmomban korrigálok: az eredetivel találkozom, beszélgetek. Amúgyis akartam volna. Következő éjjel meglátogat – hét éve nem volt nálam –, morcos, nem hagyja, hogy a szemöldökét csókolgassam. Rákérdek, szemérmes, elszánt lesütött szemekkel vádol: nagyon sokat kívánt, és én mégsem mentem el soha. Vallok én is, ugyanazt.