Én is szeretlek?
Magyarul is tudó mobiltelefonom Késem. Ott leszek…, Találkozzunk -kor…, A megbeszélés elmarad… sablonjai között véletlenül felfedeztem az Én is szeretlek instant sms-t. Milyen praktikus! Ha kedvesünk romantikus rohamában leírja nekünk azt a bűvös szót, mi két gombnyomással letudhatjuk.
Különben még megsértődne. Mert arra, hogy szeretlek, az egyetlen helyes válasz az „én is szeretlek”. És látszólag mindeketten ugyanazt mondjuk, de tényleg ugyanazt is értjük alatta?
A nők mindig szerelmesebbnek gondolják a férfit, mint amilyen az valójában, hangzik el egy W. Somerset Maugham regény alapján készült filmben. Azt nem tudom, hogy pontos idézet-e. Tényleg egészen mást gondol egy nő, amikor azt mondja, szeretlek, mint egy férfi?
Van egy pasi, hagyjuk magunkat meggyőzni, hogy szeret. Mikor már teljesen biztosak vagyunk benne, akkor tesz valamit, amitől ott állunk leesett állal, és nem értjük, hogy ő, hogy nem érti, mi a bajunk. Mert neki a „nagy szerelembe” még beleférhet ez-az, pl. hogy meghív egy italra valaki mást. Imerős?
De végülis nincs ezen semmi csodálkozni való, elvégre másképp tanítanak meg a szerelemre egy nőt, és másképp egy férfit. Egy nőnek szerelmesnek lenni akár életcél is lehet (aminek beteljesülése a házasság), míg a férfinál – elvégre ez is csak egy érzelem, ami az erősebbik nemnek tiltott zóna - olykor egyenesen titkolni való szégyen, gyengeség, amiért a többi férfi csak ugratja.
Germaine Greer szerint (lehet, hogy nem pont így gondolta, rég olvastam, valaki javítson ki, ha hülyeségeket írok – inkább csak azért említem, hogy ne gyertek itt nekem a copyright-tal) a romantikus szerelmet a nőknek találták ki. Egy kis beetetés, aminek köszönhetően skrupulusok nélkül, önként „odaadhatja” magát az imádott férfinak. Mert a nő számára a szex „bűn”, társadalmi konvenciók tiltják számára a promiszkuitást: így, ha a nő tényleg eleget tenne a rá szabott erkölcsi normáknak, a férfi nem kaphatná meg, amit akar.
Na, de ha tegyük fel szerelmes, és ezért botlik, fel van mentve! Valami ilyesmiről szól az összes leányregény… De valóban női betegség, hogy nem tudjuk különválasztani a szerelmet a szextől? És azt gondoljuk, hogy a szexet azt teszi igazán jóvá, hogy mit érzel a partnered iránt? A szerelem tényleg az a mézesmadzag, amivel a pasi ráveszi az „erkölcsös” nőt a szexre, és egyben bebiztosítja magát, hogy másnap nem keres magának egy új partnert (- mert hát nem lehet naponta szerelembe esni)? Igaz, cserébe kicsit jobban meg kell dolgoznia, és némikepp értenie kell a csábításhoz.
A nő valódi függetlenségének alapfeltétele lenne, hogy leszámoljon végre a szerelem illuziójával, és merjen a szex kérdésében is tisztán racionális lenni? Persze nem azt vonom kétségbe, hogy létezik-e egyáltalán „szerelem”. Valami van. Megvan a maga bio-kémiája, pszichológiailag leírt jelenség, mindenki ismeri a „lepkék a hasban” bizsergető érzését. De az, hogy ezt ki hogyan értelmezi, egyénenként változhat, és mégicsak attól függ, hogy hogyan tanítottak meg minket szerelembe esni. Vélemények?
Olvassátok el Máraitól a Balesetet. Idevág.
ízelítőül:
“Fél hétkor a nő a tükör elé állt, feltette kalapját, ajkát megrajzolta a vörös irónnal, kisujja hegyével szemöldökét simogatta, balkezére felhúzta kesztyűjét, körülnézett a félhomályos szobában, s elégedetten érezte, hogy nem felejtett itt semmit, idejében ér haza, minden úgy történt, ahogy elképzelte. Élvezte diadalát; kissé úgy, mint a győztes hadvezér, s kissé mint a lelkiismeretes hivatalnok, aki elégedetten távozik az irodából, ahol nem maradt hátralékban egyetlen gondjaira bízott ügydarab sem. Nyújtózkodott, derekát feszítette, lelkiismeretes pillantást vetett a tükörbe. Aztán a férfi elé állott, meztelen félkezével megérintette a férfi vállát s halkan kérdezte:
- Szeretsz?
A férfi az íróasztal előtt ült, félszemmel, titokban már percek óta az asztalon heverő estilap nagybetűs címeit olvasta. A kérdésre megrezzent, felkapta fejét és villámgyorsan felelte:
- Nem.
Rögtön észbekaptak mindketten és kétségbeesve néztek egymásra. Valami jóvátehetetlen történt. A férfinak most, az első együttlétet követő búcsúzás pillanatában, évezredes megegyezés értelmében, kutya kötelessége szerint ezt illett mondani: „Nagyon”, - vagy: „Te csacsi”, - vagy: „Örökké”. Ez a „nem” úgy csúszott ki a férfi száján, ahogy utcán, síkos járdán vagy bálteremben vágódik hanyatt az ember. Annyira nem illett ide, hogy a nő, aki nem ismerte a bergsoni nevetéselméletet, ösztönszerűen nevetségesnek érezte, s tétován mosolyogni kezdett, mintha valami gépiesen-torzat látott, vagy hallott volna. De a mosoly nem tudott megkapaszkodni szája szögletében, lepergett róla, a száj merev maradt, és sírásra görbült. „Nincs jelentősége, egyszerű baleset” gondolta szédülve a férfi; s már iparkodott is talpra állani, bátortalanul vigyorgott, és tétova mozdulattal nyúlt a nő keze után. Így kapkodtak, mert érezték, hogy a baleset végzetes jelentőségű, talán halálos is; valaki vagy valami kitörte e pillanatban a nyakát. Ez a valami szerelmük volt, pontosabban az a vágyódásból, hiúságból, az érzékek szomjúságából, a csábító alkalomból, a véletlenből és egyfajta homályos, nehezen meghatározható vonzódásból szerkesztett kapcsolat, amelyről mind e pillanatig nem tudták eldönteni, kellemes és örvendetes fordulata-e életüknek.”
Nahát, azt hittem, hogy erre valaki biztosan lépni fog valamit, tényleg kíváncsi lettem volna a véleményekre. Senki sem akarja megvédeni a szerelmet?
Jamboref, kivételesen te sem akarsz vitázni?
“Mert neki a „nagy szerelembe” még beleférhet ez-az, pl. hogy meghív egy italra valaki mást. Ismerős?” - fordítva igen. Igaz, nem szoktam krapekokat meghívni, de hasonló helyzetem van… Ti. van egy srác, aki tanít engem románul. Jó, hogy van, mert nem bizalmatlan, nem célozgatós, van humora és románul beszél, hozzám:-)))))))) Ezze V10R3L mit csinál? Elkezd féltékenykedni.
Szeretlek-tematikához: a szó, amit palacsintára aránylag egyszerűen kimond az ember…
Szerintem gyerekkorban van a legtobb “lepke a hasban” es a legtisztabbak, legszinesebbek.
Utana egyre fogynak, koszosodnak, es keveredni akarnak a “celszemely” lepkeivel.
Aztan kesobb, egyetlen, nyugodt griffmadarra nonek ossze…es a felnottek nem igazan hisznek a mesekben.
A szerelem, a szex annyira iracionális, hogy kár egyetlen szót is vesztegetni rá! “Tengerre” hát magyar (legín), ha egy leesett áll túl kemény kvíz számodra, hát új kikötő, s abban új nő vár!
Crash, kíváncsi vagyok, mitől lenne olyan irracinális a szex?
Nem kizárt, hogy már senki nem fogja olvasni a hozzászólásomat, de van egy nagy problémám. 28éves koromra, és fiú létemre még nagyon sok lepke van a hasamban és nagyon nagyon színesek. Ezzel nem is lenne baj, viszont a “célszemély” még nem tart itt és félek is emiatt, hogy nem fog. 2007 decembere óta ismerem, és 3hónap ismerkedés után történt meg az első csók. Nem mindennapi ugye? Húsvét óta mondhatom azt a szót hogy járunk, de ő nem mondja hogy szeret, nem mondja hogy szerelmes. Fantasztikusan megvagyunk együtt. Csókok, ölelések, romatika, jó szex, minden ami egy párkapcsolathoz szükséges. Szuper közös programok, tehát minden. A lényeg, hogy ő épp egy 2és fél éves kapcsolatából lépett ki, és azonnal lépett bele abba amiben most van. Én szerelembe estem, ő még nem. azt mondja imád és idővel lehet szerelmes lesz, de én ebbe lassan belerokkanok, türelmetlen vagyok. Lassan fejlődünk együtt, de ki tudja, hogy egyáltalán mi lesz ebből az egészből. Szerintetek erre van egyértelmű képlet? Lehet soha nem is fog szeretni, soha nem fog úgy vágyni rám mint a szerelmére. Nem értem a nőket. Hasamban lepkék vannak. A JóIstent kérem, hogy a szerelmemében is legyenek azok, amelyek értem repdesnek. Valakinek valami véleménye van?
a szerelem szentesiti az ezközt…mindenre jogossá tesz, a szerelmeseknek hatalmuk van egymás felett.ezt gondolom
Zoli,nem vagy egyedul.Talan keso valaszolni a kozbeszolasodra, de azert is.En meg nem voltam szerelmes, egesz mostanaig.24 eves vagyok.Es talakoztam valakivel, aki mellekesen 1 evig volt mellettem(egyutt dolgoztunk), de eszre se vettem.Majd hirtelen szerelmes lettem:lepkek es satobbi,hogy teljes legyen.O 27 eves,tapasztalt,tobb kapcsolat utan.Nekem is voltak kapcslataim,elegge sok,de egyik sem tartott tovabb 1 honapnal.Nos, hogy ne szaporitsam a szot, osssze is gabalyodtunk.En szerelmes voltam, o nem.De az lett…Es meg mennyire!!!A lepkek es minden…Most el sem tudja kepzelni az eletet nekulem.Persze en sem az enyemet nelkule.A titok?Valami uj, valami mas, mint azelott.Az ismeretlen vonza a noket, a miszterium.Adni kell es csak azutan varni, hogy kapjunk.Nekem csak a szerelme kellett.Megvan.En nem lefekudni akartam vele.Az konnyu.A sarkon is lehet kapni.A lepkek…Talan itt van elrejtve a szerelem titka.Az nem mese.Az teny.A lepkek felrebbenhetnek 80 eves korba is.Talan nem arrol van szo, hogy a felnottek nem hisznek a mesekben, talan csak annyi, hogy a batorsag es a bizalom fogy az evekkel.