Nők és pozíciófétis: gimme a break
Nem értek a feminizmus elméletéhez, csak két-három alapkönyvet olvastam, azokat is helyenként átlósan. A mindennapi feminizmushoz sem igazán, bár azzal óhatatlanul, gyakran találkozom, és könnyebben magamévá teszem a „konkrét problémára konkrét megoldást kérünk”– típusú hozzáállást. A radikális feminizmus mint ideológia pont olyan távol áll tőlem, mint a szélsőjobb, az anarchia vagy bármilyen szélsőség, egyáltalán bármilyen ideológia. Ha a feminizmus a női egyenjogúságról szól, feminista vagyok, de ha a női felsőbbrendűségről és a férfinem demonizálásáról, akkor gimme a break.
De nem irányzatokról akarok itt vitatkozni, hanem egy olyan témáról, amellyel elismert és wannabe feministák egyaránt foglalkoznak. Nem tudom, hányan írták le összesen azt, hogy a nőnek felül a legjobb, ha ő irányít, de pont elégszer láttam ahhoz, hogy felbosszantson. A nő ne legyen passzív, legyen aktív kezdeményező, vegye kézbe az irányítást, hiszen ha ő diktálja a ritmust, akkor biztosan jó lesz neki.
Ha valaki a fentieket önmagáról mondja, készséggel elhiszem neki. Hiszen ő tudja. A baj ott kezdődik, amikor nekem akarják elmagyarázni, hogy nekem így lesz a legjobb. Hát kösz, nem. Illetve nem mindig. Köze? Hadd döntsem én el, hogyan érzem magam a legjobban. Aztán a többi kedvencem, ezt már nem is merem feministának nevezni: a női magazinok tuti tippjei. Amíg még csak tipp, addig hagyján, csak ne lenne minden lapszámban a tíz igazi ötlet. A legsúlyosabb, amikor elmagyarázzák, hogy a nő így működik, kész, nincs mit tenni, figyelj az előjátékra, neveld rá a férfit, bújjatok össze utána is… Scarlett O’Hara jut eszembe (pfúj, mennyire nem egy feminista regény ez – vagy mégis?), akit a dajkája megszidott gyerekszülés után: egy úrihölgynek nem illik ilyen gyorsan felépülni, nem elegáns.
Szóval, ha úrihölgy vagyok (ezt most az igazi/emancipált nővel hozom párhuzamba) egyfelől nem illik pillanatok alatt belejönni, nem igényelni a hosszú bevezetéseket, másfelől utálnom kellene magam, amiért passzív – a szó biológiai értelmében – szívesebben vagyok. Azt írja több szerző is, hogy ha a nő felszabadul a férfitest ránehezedő súlya alól, könnyebben adja át magát az élvezetnek. Én ebbe semmilyen elméleti síkot nem vagyok hajlandó belelátni, bár értem, hogy ők nem szó szerint gondolják. Én viszont igen: nehéz vagy, drága, ne nyomj agyon. Mert fizikailag sem feltétlenül zavaró a férfi felül – ha igen, tedd szóvá –, de átvitt értelemben sem kellene annak lennie. Ha mindig a nő van felül – figyelem, csakazértisből, nem közös megegyezésből –, akkor hol maradt az egyenjogúság? A női felsőbbrendűség pont olyan rossz, mint a fordítottja, és az ilyen elvi tanácsok gyakran önzésre sarkallják a nőt a szexben is, ahelyett, hogy mindkettőnek jó legyen…
Gyakran csak pislogok: miért élvezne egy nő mindig, állandóan megdolgozni a gyönyörért, és miért kellene megalázottnak éreznie magát, amikor csak minimálisan mozog, és ez közben neki nagyon jó? Egyezzünk meg: olyan nincs, hogy mindkét fél egyszerre, egyforma intenzitással mozog; egyiküktől mindig valamivel nagyobb erőfeszítést követel a szeretkezés ritmusa. És ezzel semmi baj nincs, egy jó szeretkezés alatt ezt érzik mindketten, igény szerint váltanak vagy nem, a lényeg, hogy mindenkinek jó legyen. Bennem ne próbáljanak bűntudatot kelteni, amiért gyakrabban fúrom párnába a fejem vízszintes helyzetben, mint vetem hátra, függőlegesben.
Gyenge eresztés…
Lehet, hogy a megfogalmazás nem zseniális, a problémafelvetés viszont reális: a feminizmussal nemcsak nyertünk, hanem hatalmasat veszítettünk, méghozzá a férfit. A férfias férfit, akire vágyunk, és akit már nem tudunk előcsalogatni sem, mert ezt a képességet is elveszítettük.
szerintem pedig nagyon jó
@mestercuk: igen, írás közben folyton azzal szembesültem, hogy nem tudom elmondani, nem tudom rendesen megfogalmazni a témával kapcsolatos gondolataimat. Én sem vagyok megelégedve vele, de úgy gondoltam, vitaindítónak megteszi. Vitatkozzunk!
Szerintem nem a pozicio a lenyeg, hanem a hozzaallas. Nem tudom mas ferfitarsam hogy van ezzel, de en szeretem, ha meglovagonak, es ha a partenerem a sajat elvezetere “hasznal”, megjobb ha az elelvezetere :). Ugyanakkor barmilyen helyzetben, amikor en iranyitok arra torekszem, hogy minden mozdulatommal elvezetet adjak. A problemat szerintem nem az jelenti hogy eppen ki van felul, hanem az a beteges hagyomany (ami remelem mar kihaloban van) miszerint a ferifiaknal az aktus egyszeru: mekivanom-meghamozom-megdugom-beleeresztem-osztjonekem. Ennel alantasabb dolgot nem is tudok elkepzelni a temaban.
Robert Merle “Védett férfiak” című könyve is azt a témát feszegetik, hogy mi van ha a femininsták megkaparintják a hatalmat és átesünk a másik oldalra… sokat segíthet a szemecskék felnyitásában a maga groteszk képeivel …
Hat a “Nok” nem emancipalodnak.Es nem torekednek hogy elfoglaljak a ferfiak allasaikat a nehez munkaban Pl. nem latni,asni,csakanyolni,vizetszerelni,kovacsolni,hegeszteni,komuveskedni,autotszerelni,es a 8-emeletre,automatamosogepet felcipelni….es meg sorolhatnam…. na pont