Avagy ismerkedés az önkielégítés egy extrém módózatával. Buta kislány koromban, amikor még mit sem sejthettem arról, ami a lábam között van, sokat játszottunk a többi lakónegyedbeli kölykökkel. A házi feladatok elkészítése után, rendszerint a téren kötöttünk ki, ahonnan minden szülő láthatta, mit csinál csemetéje. Ez így volt normális a “mi időnkben”. A téren kedvenc foglalatosságunk, persze csak a papás-mamás és “bótosdi” után, a téren található porolón való csüngés, hinta-balinta, stb. volt. Furcsa emlék igaz, de itt éltem át első erotikus (önkielégítési) élményeim egész sorozatát. Míg más kölykök magasságukból adódóan könnyedén felpattantak a poroló tetejére és máris dicsekedhettek virtuóz nyújtási gyakorlataikkal, vagy mifenével addig én általában a poroló tövében a felmászással idétlenkedtem.

Próbálkozásaim abban merültek ki, hogy lábaimat körbetekervén a rúdon próbáltam felkúszni a magasba, ahol a többiek mit sem vetve az én igyekezetemre már javában “csüngtek”. Így felnőtt fejjel magam sem tudom, mi volt a játék lényege…mit élvezhet a céltalan csüngésben a gyerek…Egy idő után, próbálkozásaimat egy kellemes, bizsergető érzés tette feledhetetlenné. Éreztem, hogy a porolóra mászás egy számomra teljesen új élményt nyújt, azon a ponton ahol a a cső a lábam közé ér. A mászás intenzitása pedig befolyásolja ezt az érzést.

Így kezdődött az első “szerelem” köztem és a porolórúd között. Attól kezdve szerettem ezt a játékot, attól függetlenül, hogy nem értettem még, mi zajlott odalenn és mitől ez a rendkívüli élmény. Sokszor, akár télen is szóltam anyumnak, hogy megyek ki játszani-egyedül, ilyenkor persze első utam a porolóhoz vezetett… Ez tartott kb 1-2 évig, magam sem emlékszem pontosan, meddig. Idővel ráébredtem, hogy ezt nem (csak) a porolórúd okozhatja, sőt mi több, ezt lehet fokozni… Mindenesetre nagyon fiatalon megtapasztaltam, hogyan lehet önmagamnak örömet szerezni és ezt a mai napig gyakorlom…csak persze nem a porolórúdon.