Egyik legelső szexuális élményemet azért nem tartom mégsem első szexuális élménynek, mert akkor még nem tudtam, hogy az szexuális élmény. Ilyenformán semmilyen hatással nem volt rám.

Később, mikor visszagondoltam, hogy miket is játszottunk akkor, hát elpirult a fülem. A lány is így gondolkozhatott, mert évekkel később, amikor újra találkoztunk, eléggé akadozott a beszélgetés, az egymás szemébe nézés pedig egyenesen kihívás volt.

Már nem emlékszem pontosan, hányadikban történt, de úgy kb. második vagy harmadik osztályban. Akkoriban minden nyáron volt egy olyan hét, amelyet a másik nagyszüleimnél töltöttem, Mezősámsondon. Ez a Mezősámsond ott van, ahogy elhagyod isten hátát, balra, s még kell menni egy kicsit. Itt élt az a lány, már nem emlékszem a nevére, de tudom, hogy férjhez ment már. Bájosan egyszerűnek látta az életet. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz, azt válaszolta: anya. Na jó, de hol szeretne dolgozni, kutattam tovább. Mint aki hülyeséget kérdez, olyan természetesen válaszolta, hogy hát a gyárban. Na de milyen gyárban, feszegettem tovább a húrt. Hát milyen gyárban, hát a bőrgyárban. Ez a gyár van a legközelebb a faluhoz. Valószínű, most ott dolgozik, úgyhogy egy olyan ember, akinek teljesültek gyerekkori álmai.

Na de visszatérve ahhoz a bizonyos játékhoz, hát csak egyszer játszottuk, mert eléggé unalmasnak találtuk. Ő találta ki, nekem meg sem fordult volna a fejemben ilyesmi. Van a ház körül egy tornác, annak van egy eldugottabb, hátsó része, és ott történt a labdázás. Merthogy igen, labdáztunk. Azt találta ki, hogy ne csak simán dobigáljuk egymásnak a labdát, hanem kelljen célozni. Na de mit kelljen célozni? Kitalálta, hogy húzzuk le a nadrágunkat, a bugyikánkat is, és ott. Húha - kb. ezt gondoltam. De nem voltam ellene. Úgy volt, hogy egyszer ő húzta le, és én céloztam. Egy apró szőrtelen vágás volt mindössze amire céloztam. Dobtam, nem talált. Én következtem, lehúztam, és kicsit meglepődtem, hogy egyenesen előre áll. Ilyen addig nemigen fordult elő. A kislány egy kicsit kuncogott, aztán hajított. Nem talált ő sem. Egy idő után, mivel egyikünk sem talált, közelebb mentünk egymáshoz. Aztán eltaláltam, kacagtunk. Majd ő is eltalálta, kacagott. Nos ezt játszottuk egy szűk délután, amíg meguntuk. Akkor fedeztem fel, hogy a fiuknak ott jobban fáj. Azelőtt erről nem tudtam semmit. Labdázás után verekedtünk, és teszteltem hogy tényleg így van-e. Ahogy hemperegtünk birkózás név alatt, párszor a homlokomat a korábbi célponthoz nyomtam. Nem fájt neki. Majd erősebben. Akkor sem. Ugyanezt ő is kipróbálta velem, de nekem fájt, úgyhogy hamar elment a kedvem ettől a játéktól. Meggyőztem, hogy inkább rajzoljunk, úgyhogy elővettük a félig telt füzeteket. Ő házat meg virágokat rajzolt, én repülőket és taxikat.

TSz