Zártkörű
Mióta nem vagyunk jóban, összebarátkoztam a testeddel. Önálló életet éltek. Te, mint érzelem, gondolat és hang – a tested, mint érzékelés, érintés és érzés. Megszelídítettem: elsőként messziről üzentem, a rezdüléseimmel, az illatommal, mindazokkal a biológiai szaknyelven megfogalmazható tényezőkkel, amelyekből a vonzás összeáll.
Sokáig nem akart válaszolni, gondolom azért, mert te nem akartad. De aztán fellázadt, egyik pillanatról a másikra vált sietőssé és hevessé, mondhatnám, lekaptál a tíz körmömről, ha nem tudnám, hogy te végig ellenkeztél. Aztán persze eljutottatok oda, hogy megadtad magad, magára hagytad a tested, csináljuk, ahogy szeretnénk, te pedig visszavonultál a tekinteted mögé.
Mosolyogva szemléled, ahogy a kezed simogatja a combomat, én megvonaglom, te egyre forróbbá válsz, várom, hogy a belőled áradó hőtől folyékonnyá válok, kicsorgok a karjaidból, és barackillatú tócsaként beleivódom a szőnyegbe.
Néha megszólalsz, a tested szól a hangodon, máskor némán kommunikálunk, fölötted térdelve kérdem, mit szeretnél, a kezed megmozdul, vezet. A tested játszik az enyémmel, bújócskázunk, a gyönyör a hunyó, visszafojtott lélegzettel, reszketve várjuk, hogy megtaláljon.
A jelenléted mindig az orgazmus közelében tudatosul bennem, és ahogy rádöbbenek, hogy te is ott vagy, azonnal elkergetnélek, nem akarom, hogy tanúja légy annak, amit a tested a testemmel művel. Leszorított szemhéjakkal űzlek minél messzebbre, csak akkor tudom elengedni magam, amikor elhiszem, hogy már nem vagy ott.
A tested ilyenkor kihasználja a távollétedet, engedi, hogy odafészkeljem magam a karjaidba, megnyugtat, hogy nem láttad a pillanatot, amikor elengedem a valóságot. A testeddel szeretjük egymást, éjszakáról éjszakára jobban, nem tudod, miről maradsz le – bár az is igaz, meg sem hívtunk.
Szólj hozzá!