Van még valaki, aki nem hallott Catherine M.-ről, azaz Catherine Millet művészettörténészről, aki néhány éve őszinte, szókimondó és minden részletre kiterjedő könyvet írt saját szexuális életéről? Nos, úgy tűnik, a Madame Szex-ként emlegetett írónő valamit mégiscsak kihagyott. A Catherine M. szexuális élete után nemrég magyarul is megjelent a folytatás, amely magyarul A féltékenység alcímet kapta.

A francia cím, illetve annak angol fordítása sokkal hatásvadászabb: Days of Suffering, azaz a szenvedés napjai. Előre megjósolható módon, a folytatás sokkal kisebb hírverést kapott, mint az eredeti mű.

“Elsőre óriásit szólt a rengeteg maszturbálás, gangbang és faszleírás, folytatásnak kicsit súlytalannak hat a könyv, valahogy az elsőnek volt tétje, még ha csak annyi is, hogy valaki nyíltan beszéljen a szexuális- és kulturális szokásairól, a pinájáról vagy a partnere farkáról.”

Index, 2009. március 8., Valuska László

Catherine M. ezúttal a férje nőügyei miatt érzett féltékenységről ír, amit a könyv unos-untalan idézett fülszövegében azzal vezetnek fel: Ki gondolta volna, hogy a Catherine M. szexuális életének írója féltékeny lehet?

Pedig a féltékenység már az első könyvben jelen van – igaz, nem egyértelmű negatívumként, hanem akár a szexuális fantáziák forrásaként. Ez a megközelítés nem hiányzik az új kötetből sem:

“Kezdett kimeríteni az utazás. A vonat szörnyen rázott, a fülkében fojtogató volt a meleg. Képtelen voltam elaludni, és az alsó ágy sötét és fülledt csapdájában, a fejem fölé függesztett ágy nyiszogásától meggyengült tudattal elkezdtem maszturbálni, és egész éjszaka abba sem hagytam. Amint a kezem fájó izmai kicsit elnyugodtak az élvezet görcsös összehúzódása után, újból és újból elkapott a vágy, hogy követelőn szélesre tárjam az ölemet. Az ujjaim izzadságban és hüvelyi nedvességben fürödtek, és amikor szétnyitottam a combomat, cuppanó hangot adott, és ettől megijedtem, mint amikor gyermek voltam, és az anyám mellett izgattam magam – egy ágyban aludtunk –, hogy a fülketársam meghallja ezt a hangot, és rájön, hogy mit csinálok. Nem emlékszem rá, hogy láttam volna, amint a nap fénye betüremkedik a fülke vastag függönyének szegélyén; a végén valószínűleg inkább álomba merültem.

Ettől kezdve soha többé nem sikerült magányosan úgy előidézni a gyönyört, hogy ne idézzem fel Jacques nemi szervének őrjítő látványát, ahogy valamelyik szeretőjébe hatol. Ezekben az álmokban már nem én voltam a szerelmeskedés központjában, én csak nézőként szerepeltem bennük. És ha részt vettem is egyikben-másikban, csak azért, hogy hamarosan kilökjenek belőle. És csak abban a pillanatban indítottam el magamban a mély hullámot, amikor a benső rendezőm rávette Jacques-ot, hogy hajlítsa meg a derekát, és fintorodjék el a gyönyör csúcspontján.”

Catherine M. szexuális élete 2. - A féltékenység

Ezúttal azonban kiderül, a hatvan körül járó hölgy átesett egy olyan, három éves perióduson, amikor nyugtatókra volt szüksége a mániákus féltékenység leküzdéséhez. Mindezt azok után, hogy Henric tíz évig a szeretője volt, mielőtt feleségül vette volna, ez a tíz év pedig éppen a féktelen szexuális orgiák időszakára esik.

“Ma körülbelül negyvenkilenc férfit tudnék említeni, akiről elmondhatom, hogy a nemi szerve behatolt az én nemi szervembe, és akihez legalább nevet, olykor identitást is tudok társítani, de nem tudnám megszámolni azokat, akik a névtelenségben kavarognak. Az előbb említett szexpartikon ugyan néha akadtak olyan férfiak, akiket ismertem vagy akikre ráismertem, az ölelések és a koituszok láncolata és zűrzavara mégis olyan nagy volt, hogy ha olykor felismertem is egyes testeket valamilyen jellegzetességükről, nem tudtam mindig megkülönböztetni a személyeket.”

Catherine M. szexuális élete

Ugyanakkor Catherine egy interjúban leszögezi: soha nem rótta fel férjének a hűtlenséget, hiszen ez “abszurd lett volna, ismerve saját szexuális életemet”. És ugyanitt kiderül az is, a féltékenységi krízis alatt az asszonynak alig volt két-három szeretője. Mostanra pedig azt állítja, hűséges a férjéhez – bár azon véleménye nem változott, miszerint a szexuális szabadsághoz mindenkinek joga van.