Száz- és valahányéves sztereofotókat - azaz két, egymástól kissé eltérő képből álló, egymásra vetített fényképeket - lehet még november 10-ig megtekinteni a Székely Nemzeti Múzeumban. “A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának és Felvinczi Sándor magángyűjteményének leglátványosabb, legérdekesebb, 1850 és 1918 között készült sztereofelvételei a digitális képfeldolgozás és az anaglif-eljárás segítségével, sztereonéző készülék nélkül válnak háromdimenzióssá, a látogatónak csak egy piros-kék papírszemüvegre van szüksége” - olvasom a kiállítást népszerűsítő közleményben. A Térbe zárt pillanat jelenleg a sepsiszentgyörgyi múzeum egyik legnépszerűbb és leglátogatottabb kiállítása - és nyilván nemcsak a gyerekeknek szóló állatos képek miatt. A 18+ sarokban rózsaszín ablakos, budoárra emlékeztető paraván mögött korabeli aktfotók lapulnak vagy éppen hívalkodnak; szemérmesség és álszemérem, párnák, halmok és csipkék, buja tekintetek csalogatják a nézőt, aki a századforduló táján potom 3,50 koronáért (vagy éppen 20 darabot 3 márkáért) rendelhetett magának 50 aktfotót: pontosabban a fotók ingyen jártak a “mechanikus képcserélő” szemüveghez. A jobb és bal szem helyzetének megfelelően felvett két képet kiegészítő színekkel (pirossal és kékkel) másolták egymásra. A “bemozdult” fotót piros-kék papírszemüvegek segítségével (avagy a korabeli speciális képnézegető szerkezetben, a sztereoszkópban) térben érzékelhetjük. Lássuk, mi tartozott a “nagyon pikáns” kategóriába a korabeli ízlésvilágban? Már a fehérneműre vetkőzést ábrázoló, vagy a nőt intim tevékenységei, például szépítkezés, tükörbe nézés, harisnyaigazítás közben “tetten érő” fotókat is tiltott gyümölcsként ízlelgethették az ifjak, a családapák és az agglegények. Hát még amikor a csipkevállból előbukkan a mell, vagy a háttal álló női alak fenekét nem takarja el teljesen a hajzuhatag? [myginpage=sztereofotok] Az aktfotók készítése és birtoklása a 19. században a törvényesség határát súrolta; utcai zugárusoktól és jól informált, megbízható optikusoktól, fényképészektől lehetett ezeket megvásárolni. Majd később, a tizenkilencedik század második felétől már újságban is hirdették ezeket a képeket, és katalógusokban is lehetett belőlük válogatni - mondta el a kiállítás megnyitóján Hadnagy Miklós, a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központjának igazgatója. [myginpage=sztereofotok2] Az utolsó fotó nem a budoár-részben volt kiállítva, mégis: a Kalapos nő szájában cseresznyével (1909) legalább annyira erotikus utalásokkal operáló kép, mint amelyek az öltözködős-tükörbenézegetős-félmeztelen nőkről készültek. Játékos, kihívó, nagyon modern, nem mutat meg semmit, csak sejtet, és a lány, aki így lefotóztatta magát, nem hasonlít az előző képek modelljeihez. Szembenéz, magabiztos, mosolya is a nézőnek szól, nem szerepjátszik: öntudatos, független személyiségnek tűnik, aki maga választ, akire nem kényszeríthető mások akarata, és aki fütyül rá, mit gondolnak róla az álszemérmes családanyák. Némileg felülírja az előítéleteinket arról a világról, amelyre a polgári tisztesség, álerkölcsösség, titkos kicsapongások, elfojtott és csak kerülőúton kiélt vágyak ellentmondásaként tudunk gondolni.