A Szex a kommunizmusban című bejegyzésből ihletődve

Ötéves voltam, amikor beütöttek a kilencvenes évek, minden ajtó-ablak kinyílt, ömlött be rajta a Nyugat, olyanok lehettünk, mint aki kiáll a zuhogó esőbe tágra nyitott szájjal és szemekkel, és csak issza magába, mint szivacs a vizet.

Mire odajutottam, hogy nem csak viccek szintjén érdekelt a szexualitás, már rég ott árulták a Bravót az újságárusnál, benne az időnként hascsikaróan nevetséges kérdezz-felelekkel (”odaúszott az ebihal a bugyimhoz, terhes maradhatok?”), meg fiatalok meztelen fotóival, hadd szokjuk.

A fiúk lufit fújtak az óvszerből vagy megtöltötték vízzel, koedukált vihorászás közepette kipróbáltuk, mennyi vizet szív fel egy tampon. Nekünk nem mondta senki, hogy a szex piszkos volna vagy veszélyes - talán némely falusi osztálytársnak igen,

de úgysem hitték el, szerencsére.

Azt viszont mondták, hogy használj, fiam-lányom, óvszert, és várd meg, amíg tényleg szerelmes vagy abba a fiúba-lányba, ha meg valami malőr volt, menj el nőgyógyászhoz, vegyél be egy esemény utáni tablettát.

Nem akadtunk fenn azon sem kilencedik után, ha valaki bevallotta, hogy már nem szűz, mindenki a maga szemérmességi határain belül meg- és kibeszélte a dolgot a barátnőkkel, barátokkal, elkísértük egymást nőgyógyászhoz, nem köveztük meg azt sem, akinek abortusza volt, szabadok voltunk-vagyunk, mint a madár.

De Mihaela Miroiu cikkéből egy bekezdés mélyre ásta magát a fülembe: hogy akkoriban a szexet szeretkezésnek hívták. A face dragoste, tükörfordításban “szerelmet csinálni”. Manapság a szeretkezés hálószobán belül ragadt,

ami odakint van, az csak szex.

Szex a reklámokban, szex az élelmiszerüzletben az óvszeres-síkosítós polcon, szex az újságok ötödik oldalán félmeztelen csajok formájában, szex az interneten minden mennyiségben, rajzolva, fotón, videón, ingyen és pénzért.

Szóval csinálja mindenhol mindenki, csak a szerelem hibádzik. A médiából ömlő képbe már nem fér bele a szerelemből fakadó szexualitás, ez kizárólag a nőknek szánt termékcsomag: romantikus komédiák, szappanoperák, Szilvia-regények része.

A Bravós-vihorászós korszak előbb csúszott néhány évvel, a kiskamaszok által preferált közösségi oldalak tele vannak ilyen szövegekkel: Hobbim a szex. A tizenéves lányok az építkezőmunkásoktól tanulják el a leszólító szövegeket, és alkalmazzák is jókora hangerővel az ellenkező nem felbukkanása esetén. A szüzesség elvesztésének átlagéletkora szintén évről évre csúszik lefelé.

Közben Románia harmadik helyen áll azon európai országok listáján, ahol a legtöbb abortuszt végzik. A kiskamaszok szemmel láthatóan

még mindig nem tanulják meg időben, mivel is jár a hobbijuk.

Pontosabban, minden lehetőségük megvan arra, hogy megtanulják, de valamiért nem érdekli őket. Lehet, hogy egyszerűen csak annyi történik: a szex mediatizált képe jelenleg egy szabadidős szórakozásé, ami olcsóbb, mint a mozi és tovább tart, mint egy fagylalt. Mivel ezt a képet soha nem mutatják az AIDS vagy az abortusz mellett, sokak fejében egyszerűen nem kattan helyre, hogy a kettő egymáshoz tartozik.

Hogy felnőtt korára kinek nehezebb: nőnek vagy férfinak, nem egészen tiszta. A fogamzásgátlás továbbra is a nők dolga, a legtöbb férfi megmarad a rákérdezésnél, és annak megkönnyebbült nyugtázásánál: szedi a pirulát. Az óvszert legtöbbször nehéz rájuk imádkozni, van, akire nem is lehet, cserébe viszont ott az apasági teszt lehetősége, szóval a kalap és távozás már nehezen kivitelezhető.

És mindeme szabadság és szabadosság ellenére mégis megtörténik, hogy egy lányt lekurváznak, csak azért, mert bátrabban és több partnerrel próbálgatta a szexualitását, mint az átlag. Ha szerencséje van, olyan valakik, aki nem számítanak, úgyhogy elintézi egy vállvonással vagy esetleg pityergéssel. Később rájön, ha tartós kapcsolatra vágyik, jobb, ha öt expasijából hármat letagad, a maradékkal talán megbirkózik a kiválasztottja. És soha ki sem ejti a száján, hogy egyszer, egy átbulizott éjszakán kipróbálta hármasban.

Egy átlagos huszonegyedik századbeli, romániai asszony egy napja:

reggel hatkor kel, készíti a gyerekeket iskolába, a busz lépcsőjén eljut a szupermarketbe, ahol dolgozik. Délután hatkor elrohan bevásárolni (ha szerencséje volt, és nem kell végigcsinálni a műszakot záróráig), utána ugyancsak az agyonzsúfolt buszon haza, estebéd, mosogatás, takarítás - a csapból folyó meleg vízzel. Segít a gyerekek leckéjében, közben behajigálja a ruhákat a mosógépbe, tereget, vasal. Este a híradó és film után kivárja, hogy a férje lelje örömét benne - mert annyira fáradt, hogy megmozdulni sincs ereje alatta. Utána megmosdik, és éjjel egyig nem tud elaludni: agyal azon, hogyan is lehetne kifizetni az összes számlát, a hűtőszekrény-részletet, és kiszorítani a pénzt egy lízingelt autóra is.

Vagy változatosságképpen belenéz egy női magazinba, ahonnan szembemosolyog vele az egyhetvenes, negyven kilós, feszes mellű, tökéletesre sminkelt bombázó, illusztrációként ahhoz a cikkhez, amelynek témája: Hogyan tegyük boldoggá a párunkat az ágyban? A következő oldalon azt taglalják, amellett, hogy élete párját boldoggá teszi, neki is minimum háromszoros orgazmust kellene elérnie minden alkalommal. Ha nem jött össze, keressen fel szexuálpszichológust, mert valami nincs rendben.

A törvénybe foglalt kötelesség átfordult valami másba: társadalom és média sugallta muszájba, amit senki nem kér ugyan számon, de mindenki elvár. Már az sem biztos, hogy az asszony a ház békéjéért fekszik hanyatt kedvetlenül - lehet, hogy azért, mert úgy véli: ezt is kell az önmegvalósításhoz.

Persze, annó is akadt férfi, aki a kő alatt is kutatott némi import óvszer vagy esemény utáni tabletta után, volt férfi, aki a második fogást főzte, amíg felesége a levest, és törülgetett meg elpakolt, miközben a felesége mosogatott. És ugyanígy akad ma is olyan, aki inkább nem csinálja, ha az asszonynak nem jó, és fennmarad a feleségével éjjel egyig hűtőn meg lízingen agyalni. De hát ez amúgy sem szabadság, egyszerűen csak jófejség kérdése.