Itt van ez a cikk egy nőről, aki két könyvet is írt arról, mennyire elítéli a saját, korábbi, szexuálisan kicsapongó életmódját. Ebben a sorozatban pedig azért kurváznak le egy lányt, mert megcsalta a barátját, aki éppen most bénult le deréktól lefelé.

Itt az elején belinkelt cikket idézik, és az egyik kommentelő úgy határozza meg a kurva (slut) fogalmát: az a nő, aki úgy szexel valakivel, hogy istenigazából nem akarja. Beleértve akár a vőlegényét is a nászéjszakán. Álljon már meg a gyászmenet.

Nyújtsa fel a kezét az, aki soha nem szeretkezett úgy a pasijával, hogy tulajdonképpen nem volt valami nagy kedve hozzá, de

belement annak a kedvéért, akit szeretett.

Aztán megjött neki is a kedve, vagy nem – nem ez a lényeg. A kommentelő szerint mindenki, akinek nincs fenn a keze, kurva. Kösz.

A kurva szót használni a promiszkuitás helyett akkora terminológiai tévedés, mint a román parlament. (Az épület, nem a döntéshozó szerv.) A kurva a vulgáris megnevezés arra a nőre, aki abból él, hogy pénzért szexel. Egy kurva lehet promiszkuus, egy promiszkuus nő viszont csak akkor kurva, ha pénzért csinálja.

Aztán itt van a megítélésbeli különbség nők és férfiak között: egy promiszkuitásban élő vagy az átlagnál szexuálisan aktívabb férfi menő csávó, egy ugyanígy élő nő kurva. Ebbe most hadd ne másszunk bele, mert implikálja a nők alacsonyabbrendűségének tételét, amit olyan sikeresen sulykolt a fejünkbe jó pár évszázada a keresztény egyház, hogy azóta sem nőttünk ki belőle. Csak arra jó, hogy feldühödjek rajta, azt meg minek.

A promiszkuitásnak két oldala van:

az egyik arra a nőre vonatkozik, aki egyszerűen csak szereti a szexet, éppen ezért a lehető leggyakrabban csinálja, és azt sem bánja, ha nem mindig ugyanazzal. Ha nem is esik jól neki, hogy lekurvázzák, nem vádolja vagy ítéli el magát a szexuális viselkedésmódja miatt, köszöni szépen, jól van.

Ő az egyszerűbbik eset: csupán annyiról van szó, hogy a viselkedése eltér az átlagtól, emiatt sokan nem fogadják el, ugyanúgy, mint például a melegeket. Sok-sok ehhez hasonló cikket kell még írni ahhoz, hogy ez változzon – de reméljük a legjobbakat.

A bonyolultabb eset az, amikor a promiszkuitás mögött

valami lelki gond bújik meg.

Bizonytalanság az énképet, a belső értékeket illetően, amikor valaki nem bír hinni abban, hogy az ágybabújás nem az egyetlen módja annak, hogy valaki megszeresse, vagy hogy valaki szeretetét megtartsa.

Ehhez nem kell pszichológusra szoruló betegnek lenni, ez a tinilányok egyik leggyakoribb dilemmája: “nem vagyok még felkészülve arra, hogy lefeküdjek vele, de ha nem fekszem le vele, elhagy”. Aki felnőttkorára sem teszi túl magát mindezen, többek között abból lesz később a promiszkuus nő.

Lehet szó sima szeretetvágyról: mennyivel egyszerűbb egyéjszakás partnert szerezni, mint valódi társat, és

a semminél az a minimális melegség is jobb,

ami reggelig jut az embernek. Vagy vannak extrém esetek, amikor lefeküdni valakivel (vagy valakikkel) annak feltételévé válik, hogy egy bizonyos társaság befogadjon.

Nem a sötétben lappangó perverz állatokról beszélek, ilyen társaság naponta sörözik melletted a kocsmában, csak valószínűleg nem volt hozzájuk szerencséd.

Gondolj csak a groupiekra az Almost famous-ből. Egy csapat lány, akik egy híres együttes (sportoló, filmsztár) után lógnak. A híresség megosztja velük az ételét-italát, cserébe a lányok az ágyukat osztják meg a sztárokkal – akár az egész együttessel is. Motiválhatja őket a sztárok iránti rajongás, vagy simán csak az, hogy nekik is jusson egy szikra a reflektorfényből.

Az a gond, hogy a férfiakkal ellentétben – egy nővel akkor is lehet szexelni, ha éppen semmi kedve hozzá. És

az önként vállalt szex meg a nemi erőszak közötti határvonal

nem is olyan éles, mint ahogy azt gondolnád. Elég a megfelelő helyzet, amikor az illető lány vagy nő úgy érzi: hülyét csinálna magából, ha visszautasítaná az illető férfiembert, elvégre ő ment fel az illető lakására, ez van. Nincs szó fizikai, vagy akár verbális erőszakról sem, mégsincs rendben a dolog.

Nincs rendben, mert másnap reggel, amikor belenéz a tükörbe, utálja magát, megvetést érez valami iránt, amit csinált, ami tulajdonképpen ő maga. Hogyha ennek hátterében nem csak egy oltári nagy részegség áll, hanem lelki gubancok, belekerülhet egy ördögi körbe, amiből lehet, hogy még az sem húzza ki, ha megjelenik az életében az a valaki, aki tényleg magáért szereti.

Kit is kurváznak le? Azt, aki számára a szex nem föltétlenül egy tartós kapcsolat tartozéka, és ezzel nem árt sem magának, sem másnak? Vagy azt, aki nem tanulta (még) meg szeretni és elfogadni önmagát, és ott keresi a szeretetet és elfogadást, ahol nincsen? És neked ki a kurva?