Visszatérés a természethez vagy fölösleges bizalmaskodás? Kinek mit jelent a meztelenség, ki mikor és hol vetkőzik, és persze miért – a Transindex válaszol.

Mr. Black

Meztelenül alszom. Otthon, ha egyedül vagyok, legtöbbször nem öltözöm fel. Szeretek meztelen lenni, egyszerűen kényelmes. Érdekes, hogy ennek ellenére gyerekkoromban el sem tudtam képzelni, hogy meztelenül aludjak.

Hogy hogyan viszonyulok a mások előtti nyilvános meztelenséghez, a mások meztelenségéhez (nem szexuális értelemben), a nudizáshoz? Nem tudom, nem próbáltam – néhány ártatlan skinny dippinget leszámítva.. Kipróbálnám-e? Eddig nem volt alkalmam, de legalább a próba kedvéért bizosan.

Ms. Red

Szemérmes vagyok, úgyhogy nem nudizom. A szemérmességben pedig az is benne foglaltatik, hogy különlegesnek tekintem a meztelenségem, és akárkit nem ajándékozok meg még a látványával sem. És benne foglaltatik az is, hogy a felnőttek ruhátlansága számomra az intimitás szerves része.

Bár nem vitatom, hogy egy nudista strandon megszűnik a kapcsolat az erotika és a pucérság között, nem szeretnék eljutni idáig. Egy újabb lépés lenne az emberi közeledés legtitokzatosabb és legizgalmasabb formájának közhellyé csupaszítása felé. Nem mintha annyira sokat takarna az a fürdőruha, inkább arról van szó, amit a vetkőzés jelképez.

A vetkőzés az erotikán innen és túl is rituálé, azt jelenti: kinyitottam az ajtókat, kiszolgáltatom magam, azaz megbízom abban, aki előtt vetkőzöm. Egyébként a nudisták maguk is állítják: a kölcsönös pucérság közelebbi kapcsolatot teremt közöttük. De ugyanúgy, ahogy nem simogatok vagy ölelek meg egy vadidegent, le sem vetkőznék előtte.

Mr. Brown

A nudlista strandra érkező újoncnak csak addig nehéz, míg először kihúzza magát. Ekkor viszont hamar belátja:

A nudlista strandokon az emberek egyenlőbbek.

A nudlista strandokon az emberek barátságosabbak.

A nudlista strandokra kulturáltabb emberek járnak.

A nudlista strandokon az emberek sokkal figyelmesebben néznek egymás szemébe.

Ms. White

Háromévesen azon gondolkoztam, vajon milyen ruhában születtem. Majd, mikor megtudtam, hogy a babák csurdén jönnek a világra, dühös voltam amiatt, hogy a szülészdokim meztelen mivoltomban látott, és senki sem tett semmit, hogy ezt megakadályozza. Később rájöttem, hogy születésem pillanatában volt létjogosultsága meztelenségemnek.

Attól lenne pucér az ember, hogy leveti a ruháit? Kétlem. Azt mondanám, kontextus- és helyzetfüggő. Más logika szerint működik ez: gondolati síkon válik pucérsággá a ruhátlan állapot, és ebben meghatározó szerepe van a környezetnek, a jelenlevők viszonyulásának.

A meztelenséget önmagában vonzónak találom, viszont zavarna, ha mások – akár ismerősök, akár idegenek – is lennének a környéken. Gátlás, prüdéria? Szigorúan nem. Csupán annyi, hogy a szeretőn kívül senkinek semmi köze ahhoz, hogy nézek ki a születésnapi ruhámban.

Mr. Purple

Ha nudista vagy, valószínűleg teljesen más megközelítésből látod a nuditást, vagy a tengerparton, strandon megengedett meztelenséget. Elsősorban, mert a külső meggyőződésekkel ellentétben igen kevés köze van a szexualitáshoz, az egész életforma más jelentéstartalmat hordoz.

Az elején érdemes leszögezni: a naturista nő vagy férfi nem azzal a tudattal találkozik egy nudista közösséggel, egy számukra külön fenntartott helyen, mert meg akarja bámulni az ellentétes nemet vagy nemi szervet. Hanem mert úgy érzi, semmi nem köti össze a ruhaneművel vagy bikinivel 38 fokos hőségben, természetesnek érzi azt, hogy a tengervizet háta, combja és ágyéka közvetlenül érezze, napozni sem foltokban akar, s nem utolsó sorban nem érdeklik a társadalmi konvenciók. Sőt, öröm olyan helyen napoznia, ahol ugyanúgy senkit nem érdekel a prűdség, vagy szexuális komplexus.

Arra is érdemes figyelni a nuditással intellektuális dimenziókban perlekedőknek, hogy a jelenség szubkultúraként a legbékésebb szubkultúra (ezért van, hogy a civilizációban elkerített helyen, senkit nem zavarva áldozhatnak kedvtelésüknek a nudisták, tengerparton pedig külön törzset alkotva távol tanyáznak a bikinivonalon barnulóktól.)

Ms. Blue

Nem véletlen, hogy Ádám és Éva a bűnbeesés után födi el meztelenségét. Az állatok máig is mindannyian nudisták: bűnbeesés előtti paradicsomi állapot, amiben élnek. És amikor ezekben a kategóriákban kezdünk gondolkodni, mondom gondolkodni, hiába próbálunk visszatérni a természethez, s ennek egyik jeleként levetkőzni.

Vetkőzni lehet, de hogy a ruhával együtt az ember azt a kulturális felhámot is levedli, aminek ez a mítosz viszket a legalján… hm, kétlem, hogy sikeres projekt lehet. Csak a gyerek lehet “ideológiai értelemben” (persze nem jó szó ez) tiszta naturista, pont azért, mert nem gondol bele az egészbe, nem tud a tiltásokról, nem tanulta meg a mítoszt, ő csupán élvezi az életet.

Mekkora trauma, amikor szembesül ezekkel a határokkal és szabályokkal! Ezt a traumát utólag semmiféle utólagos norma-dekonstrukció nem semlegesíti. A felnőtt naturista, aki keresztülment ezen a folyamaton, már csak halvány utánzatát élheti át annak a szabadságnak és “természetességnek”, amire vágyakozik, s ami a gyerekek, állatok és bolondok privilégiuma.