Tenyere a hátam, fülemben puha ordítással a réten, két fatörzs mintha nem is két fatörzs lenne, hanem tudom: két comb szétvetve, de mégis fatörzs; a fatörzsek között egy szánkó csúszik a téli réten, domboldalról siklik lefelelé a két fatörzs, valami, comb közé; és visszarándul, visszasiklik föl a dombra, aztán lesiklik újra; föl és le; homályos köd a téli tájon jaj de jó nekem jaj de jó nekem puha ordítás a föl-le csúszkáló szánkó ritmusára; de hiszen ez nem is szánkó! két fatörzs vagy valami között lezuhanó-felemelkedő lift; zuhan és visszaemelkedik, zuhan és emelkedik a két valami között; de mintha ez a zuhanó-emelkedő zu- han emelkedik nem is lift lenne vagy valami, hanem én va- gyok a hang ritmusában jaj tele van a tested sűrített leve- gőcskékkel! jaj tele van a testem jaj de jó nekem zuhanok és emelkedek hangja ritmusára, föl és le; siklik, mint a szánkó, ki és be; kinn és akkor a behatolás vágya; benn, és akkor a kikerülés vágya; fönn és lenn; emelkedés és zuhanás, mint a lift; de már tudom, hogy amit láttam, az én voltam, az én mozgásom jelképe a liftben és a szánkóban; s ezek szerint testében vagyok… Nádas Péter: Szerelem