Túl Vénuszon, Eroszon, Afroditén vagy a szoknyavadász Zeuszon, a szex a kevésbé közismert ókori mítoszokban is jelen van: mint nemző és gyönyörszerző aktus, jelképesen és a szó szoros értelmében is. Egyiptomban a szexuális elhajlásoknak is külön istene volt.

Káma, mint Kámaszútra, az óvszermárkától az antikváriumban gondos körülnézés és pironkodás után fellapozott díszes kiadású albumig. De Káma, mint a szerelem hindu istene, akinek felesége, Rati a szexualitás istennője. Káma szárnyas, fiatal férfi, a legjóképűbb isten, papagájon lovagol, íjat-nyilat hord magával.

Káma a teremtő szellem, a férfielem, Purusha vagy Prajapati megnyilvánulása. Rati apja, Daksha szintén a nagy teremtő istenek egyike, Brahma jobb hüvelykujjából született – a jobb hüvelykujj pedig a szexualitás csakrájával áll kapcsolatban. Rati mint egyesülés, társ és közös élvezet, szenvedély, vágy. Mindketten döntő szerepet játszanak a teremtés folyamatában.

A hozzájuk kötődő mítoszokban felbukkan a meggyilkolt férj – férje holttestét kereső, majd őt feltámasztó feleség képe: Síva elpusztítja Kámát, mert az nyilával felkeltette vágyát Parvati iránt. Rati Parvatival szövetkezik azért, hogy férjét visszahozza a halálból, ám ez csak úgy sikerül, hogy Káma test nélkül támad fel.

Síva és Shakti egyesülésének jelképei a jóni és a lingam, azaz a nemi szervek, de ugyanakkor a jin és jang, a férfi (Purusha) és női (Prakriti) energiák kölcsönhatása, a világegyetem egyensúlya. Az indiai mítoszok szerint a szexuális aktus a kozmikus tudás alapja, a kapcsolatot jelenti a teremtés és megtartás elvével. Az ábrázolásokban azonban már érződik az egyensúly megbillenése – a jóni gyakran hiányzik, és csak a lingam képezi az áhítat tárgyát.

Istar Babilóniából származik, egyszerre a szerelem, utódnemzés és a háború istennője, Anu levegőisten lánya. Szeretőit elpusztítja, ám amikor szerelme, Tammuz isten meghal, utána megy az alvilágba, bár nem sikerül onnan visszahoznia.

Ishtar és Tammuz, a főníciai Astarté és Eshmun, vagy az egyiptomi Ízisz és Ozirisz – a szerelemistenek soha nincsenek egyedül, még akkor is, ha a pár egyik fele nincs közvetlen kapcsolatban a szexualitással. Ishtar sumér neve Inanna, de sok köze van Astartéhoz is. Inanna viszont nem rendelkezik stabil partnerrel, és gyerekei sem születnek – szárnyakkal, felfegyverezve, de meztelenül ábrázolják, hiszen akár Ishtar, ő is felelős a háborúért a szexualitás vagy a prostitúció mellett.

Mi sem természetesebb, mint hogy Ishtar papnői prostituáltak, ismeretlenekkel hálnak, az ezért kapott pénz a templomot gazdagítja. Hérodotosz szerint minden nőnek (társadalmi helyzettől függetlenül) életében egyszer el kell mennie Ishtar templomába, leülni a lépcsőre, és követni az első férfit, aki megkívánja. Egyes szerzők szerint a főníciai Astarté templomaiban fiú-prostituáltak is éltek – nem mintha ezeknek a rituáléknak sok köze volna a prostituált szó mai értelméhez.

Inanna azt a nőt jelképezi, aki már nem gyerek, de még nem feleség, nem csoda tehát, ha időnként a férfiaknak fenntartott viselkedési módokat követi: verekszik és szexuális élményeket keres. Sőt, egyes ábrázolásokon androgün lény vagy transzvesztita, még erőteljesebben utalva viselkedésének kettősségére.

Később viszont boldog menyasszony, majd gyászoló özvegy lesz belőle – végigjárja egy nő életének minden fontos állomását, a feleség vagy az anya állapotát kivéve. Magyarán, a felelősségvállalást feltételező helyzetek kimaradnak az Inanna történetéből. Inanna a serdülők istennője, a változásé, az átmeneti állapotoké.

Egyesek szerint Inanna a meg nem szelidített nőt jelképezi, olyan állapotot, ami a társadalom szerint nemkívánatos, félelmet kelt, de ugyanakkor nagyon vonzó is. Akár maga a szexuális vágy. Ám a prostituáltak mellett Inanna hatáskörébe tartozik a házasságon belüli szexualitás is, azaz az ókoriak szerint a kettő szépen megfért egymással.

Az Inannához fűződő egyik fontos rituálé a Szent Házasság (hieros gamos), amely a termékenységet, egyúttal a jó termést szolgálta. Az istennő templomában felállított óriási ágyon Inanna egyesült a királlyal – az utóbbit az éppen aktuális uralkodó, az előbbit egy magasrangú hölgy játszotta. A király felemelt fejjel érkezik az istennőhöz, azaz vágyott, egyenrangú partner, Inanna megsimogatja és átöleli.

A rituáléhoz fűződő egyik énekben az istennő ölét “jól öntözött földként emlegetik”, amely “szántásra” vár. Meglehetősen részletes a király mozdulatainak leírása is, miszerint megsimogatja, megnyomja az istennő ágyékát, felborzolja intim szőrzetét. Az istennő mellei ugyancsak a termékeny talajt jelképezik.

Astarté a szexualitás és termékenység mellett az anyaság istennője is, ám hatáskörébe ugyanúgy beletartozik a háború, mint Inannáéba. Főnícia mellett felbukkan Babilóniában, Szíriában is. Párja, ám nem partnere Baal, a király, akinek ismeri titkos nevét, amelyben Baal ereje rejlik (ahogyan a korabeli mítoszok szerint Lilith titkos nevén szólítja Jehovát, Ízisz neve kimondásával győzi le Rát).

Hathor egyiptomi istennő a mennyei dolgoktól a részegségig sok mindenért volt felelős, emellett pedig (feltehetőleg) ő az egyetlen sztriptíztáncos istennő. Amikor Rát kigúnyolták, és emiatt nem volt hajlandó a többi istennel együtt uralkodni, Hathor volt az, aki meggyőzte a visszatérésről. Az istennő táncolt és vetkőzött Rá előtt, aki elfeledkezett sértődéséről, felnevetett és így visszatért az istenek közé.

A skandinávok erotikus istenpárosa Frey és Freya, akik ezúttal testvérek. Frey a termékenység és béke istene, ugyanakkor szexistenként is említik, és hatalmas fallosszal ábrázolják. Freya a szerelem, mágia istennője, emberekkel, óriásokkal és törpékkel is szeretkezett – az utóbbiaktól ezúton szerezte meg a Bríszingamen nyakéket (a szalonképesebb verzió szerint Lokitól kapta, kárpótlásul levágott hajáért).

A nyakék egyébként szeretői elcsábításában segítette. Freya egyben a halál és háború istennője is, segítette a haldokló viking harcosok útját a Valhallába, a másvilágra. Történetéből nem hiányzik halottnak hitt férje, Od keresése sem, aki időközben tengeri szörnnyé változott, ám felesége így sem hagyta el.

A furcsa szexuális szokások istene Egyiptomban Széth – a maga idejében rendkívüli dolognak számított már az is, hogy nem volt gyereke, lévén hogy Hórusz levágta a heréit. Nem csoda, hiszen Széth, aki amúgy házas volt, megpróbálta elcsábítani Hóruszt – a legenda szerint azzal kezdte, hogy megdícsérte a hátsóját.

Gyanúsnak találták azt is, hogy kedvenc étele a fejes saláta, ami fehér, spermára emlékeztető nedvet ereszt, és afrodiziákumnak számított. A hiedelem szerint a bedded-kau nevű növény Széth spermájából sarjadt ki, ami akkor hullott a földre, miközben sikertelenül üldözte Ízisz istennőt. Felesége, Taweret vízilóistennő pedig megbilincselte északon, ami az egyiptomiak szerint a sötét, hideg, halál jelképe. Úgy tűnik, Széthnek nem volt szerencséje a szerelemben.