Csáth Géza naplójából
Ez új fejezet. Rövid, de velős. Egy 36 éves, testes, nagy orrú nymphomániás nő volt ez, a szobalányok kerítőnője, óriási seggel, kissé lógó, de szép mellekkel, egészben mesteri megromlás és bársony sima, rózsaszín bőr. Brutális egészsége és rémes érzékisége, amely egy bacchánsnőére emlékeztetett, keltették fel figyelmemet. Egy alkalommal a fürdőben láttam. A nedves fürdőruha szorosan tapadt hozzá, és pompás idomokat mutatott. A csípők megalkotása, a hátba való áthajlása, az egész test egészében ritka szép volt. Ekkor határoztam el, hogy komolyan hozzálátok a megszerzéséhez, annál is inkább, minthogy házaséletemben teljes hűséget óhajtottam majd Olgám iránt meghonosítani - és ez a typusú nő még sohase szerepelt menümön. Júl. 19-én történt, hogy szobámban egy délben elfogtam. Az ajtót bezártam, és miután tudtam, hogy pénzsóvár, átadtam neki 10 koronát. Egy perc múlva már feküdt. Rémes élvezettel dolgozott. A lábait a plafonra irányította, és óriás seggét, széles combjait övemnek támasztotta. Az orgazmus, amit nyújtott, jelentékeny volt, és a pénzt ugyancsak megérte. A következő nap még egyszer áldoztunk. Este jött fel, vékony ingben volt, és vad tűz csillogott a szemeiben. 10 évvel megfiatalodott ilyenkor ez a többszörös anya, jajgatva emlegette, hogy “milyen jó”, amit érez, és eszeveszetten ölelt. Élvezetében, mint ezt észrevettem, igen fontos momentum volt, hogy hosszú ideig negligáltam őt, azok után, hogy a saison legelején párszor megsimogattam és megölelgettem, másrészt pedig, hogy tudott a sikereimről, és irigyelte a kis szobalányt, akit már kitüntettem, míg az ő irányában semmi újabb akciót nem indítottam. Tőle tudtam meg, hogy a Terézt inglopás miatt küldték el. Ing, ing! Ekkor jutott eszembe, hogy én egy alkalommal figyelmeztettem a lányt, hogy szebb inget húzzon, vagy jöjjön be batisztingben, s akkor majd levetkőztetem, és ágyba fektetem. Később nem volt erre kedvem, bár mint látni, Terézünk az inget, ha nem is tisztességes úton, de megszerezte.
Kb. egy hét óta azonban egy harmadik új szobalány is megjelent a láthatáron. Karolin volt a neve. Kicsi, formás, fitos, fekete hajú, fehér bőrű, kedves, arrogáns hangú. Egy kis cirmos kurva, a lupaner-viseltség zamatával, de egészségesnek látszó, eleven, komisz kis állat. Irénkéhez való hasonlatossága miatt kezdettől fogva figyeltem. A közönséges cirógatásokat azonban visszautasította, és csak napok múlva lehetett rávenni, hogy vérpiros, kemény kis ajkaival csókot adjon. Tovább azonban nem jutottam. Nem akart. Kijelentette, hogy 20 koronát kap. Néhány nap múlva azt mondta, hogy 30-ért hajlandó. Örültem ennek is, mert annyi pénzem volt, hogy ez az összeg nálam akkor nemigen számított. A következő percekben tehát már ágyamon feküdt, és egy vidám duettben egyesültünk. A lány folyton nevetett, nézett engem, és ilyeneket mondott: “Jaj, de szemtelen, mit néz ottan, istenem, mint egy medve, jegesmedve, jegesmedve!” Eredetisége határozottan felüdített, és bár orgasmusa első alkalommal nem látszott nagynak, mégis úgy éreztem, hogy megérte a pénzt, s az eddigi fürdői nők közül a legkülönb volt. Az élvezet nála egyébként később is csak igen rövid időre terjedt, mint egy kis menyétnél vagy házinyúlnál, de intenzitásban folyton nőtt. Az eleinte mutatkozó gátlásoknak az volt az oka, hogy vőlegényének, kinek gyűrűjét hordta is, esküt ígért, és esküdött, s igyekezett az esküt legalább részben megtartani. Később erről is lemondott. Jól láttam, hogy a szemében a valódi élvezet lángja csillog, és finoman formált, fehér kis medencéjében nagy forrongások történnek. A saison hátralevő részében mindössze még talán 5-6-szor érintkeztem vele, igen vidám hangulatban. Legemlékezetesebb, azaz egyedül emlékezetes volt ezek közül, amikor a másik kis szobalánynak, az akkor beteg kis Margitnak füle hallatára szálltam meg Karolint. Margit esdve kért, hogy ne tegyem, azonban nem tudtam ellenállni a helyzet sajátságos varázsának, és behatoltam. Karolint is izgatta a különös és kegyetlen trió, és a legjobbat nyújtotta, amire csak képes volt. Karolin szokásos csúfolódásai között - “jegesmedve, szemérmetlen ember” stb. - és Margit halk zokogásától kísérve hagytam el a szobát. Az azonban már egészen a saison végén történt, addig még sok minden várt reám.
Júl. vége felé történt, hogy két kis munkáslány keresett föl. Az egyik megvizsgáltatta magát, a másik csak gardírozta a beteget. A kísérő - B. Bözsi - már hetek óta feltűnt nekem. Vézna, de édes termet, fitos orrocska, egy Jolánka-arc - reá gondoltam, Jolánra, amikor megláttam, ilyen lehetett ő 16-17 éves korában -, emellett selymes, gyönyörű szőke haj és fekete őzikeszemek. Az egész lány rendkívüli előkelő és festői jelenség, egy kis Melisande, egy kis mesebeli hercegnő vagy a tavasz tündére valami Max Klinger-féle giccses képről. - A következő nap, a második vizitjüknél visszatartottam és leültettem. Engedelmeskedett. Megcsókoltam. Hozzám simult. - “Jolánka, kis Jolánka” - suttogtam magamban, mintegy régi rögeszme hatásaképpen.
Aggódva és édesen nézett föl reám, s a gyönyörű szemei tele voltak könnyekkel. Kikérdeztem, megvizsgáltam, természetesen egy könnyű csúcsfolyamatot találtam 37,5 °C-os hőmérsékkel. Rögtön assycodilekúrát kezdtem vele, bár nem szívesen engedte az injectiót, de amikor komolyan megmagyaráztam neki, hogy fontos dologról: arról, hogy meg fogom gyógyítani, van szó: mégis egyezett a szúrások folytatásába, és pontosan bejárt. Nagyon lelkiismeretesen kezeltem, és az első JK-adagot sikerült remekül eltalálni. A hőmérsékei rögtön leestek, és a lázas állapot 2-3 órára szűkült. Elláttam pénzzel is, hogy legyen mit ennie, és pótolhassa a gyalázatos ebédeket, amelyeket Braunné nekik - a munkáspénztár tagjainak - penzióban adott. Így azután gyorsan javult, és mikor aug. közepe táján - azaz 3 heti kezelés után a fürdőből távozott, majdnem 6 kg hízással dicsekedhetett el, színt kapott, és seggecskéje láthatólag feszült a szoknya alatt.
Naponta 2-3-szor is bejárt hozzám. Segített a műszereket elmosni, mulattatott a pletykákkal, amelyek rólam és a szeretőimről keringtek a fürdőn.
Ebben az időben, júl. 28-án történt, hogy őt ölelve a teljes extasis állapotába jutottam. Ezt azonban nagy depresszió követte. E révén elhatároztam, hogy beszüntetem a B használatát. Egyszerre és teljesen elhagytam a mérget két hétre, minden nehézség nélkül.
A délutánokat többnyire együtt töltöttük, 2-től 4-ig a mezőkön bolyongva, kuplékat énekelve és pesti dolgokról csevegve. Már az első napok után láttam, hogy szűz. Hymene egyike volt a legszebbeknek, amit csak valaha láttam.
Ugyancsak aug. első napjaiban tűnt fel nekem egy szobalány, aki Charlotte-hoz hasonlított. Felhívtam szobámba, és condosa segélyével rögtön megrohantam. Rémesen élvezett, de más alkalommal nem vettem igénybe, mert karjait túl vékonyaknak találtam.
Augusztus első felében történt, hogy megjelent rendelésemen egy nő: V. Emma. Meg akarta vizsgáltatni magát. Egész viselkedéséből, öltözködéséből, mindenben rögtön láttam, hogy miben fáradozik. Arca meglepő csúnyasága miatt azonban csak nevettem magamban rajta. Pisze és hegyes orra volt, mélyen ülő, világoskék szemei, pattanásos arcbőre tág pórusokkal, széles, nagy ajkai. A beszéde pedig hányaveti, tetszelgő. Előkelő ismeretségeivel rögtön előhozakodott. Azután elbeszélte házasságának történetét. Férje, aki Körmöcbánya egyik leghíresebb gavallérja volt, öngyilkossá lett. Valami vérbetegségtől - úgy látszik, a paralysistől való félelmében. Ezt különben nejének pisze orra is megerősítette. - Az özvegy, aki nem tudta feledni rendkívül potens hímjének phallosát, kevéssel a temetés után öngyilkosságot kísérelt meg. Mellébe lőtt. A golyó helyét meg is mutatta. Úgy látszik azonban, később reájött, hogy az élvezet tulajdonképpen más irányból is beszerezhető. Egyrészt onania, másrészt férfiak által. Arca elárulta azt is, hogy az előbbit sokkal sűrűbben frequentálja. A genitális vizsgálatnál meglepett a test szépsége, az introitus rózsaszínű, ajakszerű volta s szőke díszítés, a lábak karcsúsága és formássága. - A vizsgálat alatt váltig emlegette, mennyire restelli magát, ez azonban nem akadályozta meg, hogy a speculum bevezetésénél (melyekből csak a legkisebb szám ment be) nyíltan élvezzen. Én igen nyugodt maradtam. Felöltözött, recipét írtam, és elbocsátottam. (Mindössze egy csekély ondometritise volt, minimális váladékkal.)
Néhány nap múlva azonban újra fölkeresett. Új vizsgálat következett. Most már határozottan ingerelt. Főképp pretenzivitásának természete, mely Charlotte-tal megegyezett, hatott reám. Az egész nő szemtelensége, imbecillitása, alantas volta, szegénysége (postatiszt leánya volt, szülei nyakán élősködött) és vágyakkal való telítettsége. Fürgén vetkőzött, fekete nadrágja keményen feszült rajta. Közben kibontotta nagy, hamuszőkeszín haját, mely egészen a térdéig ért. Jó lakkcipők és igen magas harisnyák voltak a lábain. Amikor széttette a combjait, megkérdeztem, hogy mikor közösült utoljára.
- Ó, nagyon régen! - mondta elfúló hangon, és szemei zöldes fényben csillogtak, egy kínos aggodalmat árulva el, hogy hátha most se.
- És mit szólna, ha én megtenném.
- Megengedné, volt a válasza, miközben arcát eltakarta, és az egész alhasa megvonaglott.
Szólj hozzá!